Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
1568 PETER PASTOR hanem egy jól átgondolt ideológia és politikai törekvés következménye volt. A törvény nem egyszerűen Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter meg pár radikális politikus szellemi gyermeke volt, mint ahogyan azt a szerző beállítja, hanem a Nemzetgyűlés többsége által elfogadott jogfosztás. A vita során Prohászka Ottokár püspök világosan meghatározta a törvény célját, kijelentve, hogy a javasolt törvény „[...] faji önvédelem. Miután a kereszténység lépten-nyomon érzi, hogy leszorulóban van támadások által, az egész nép-psziché megrontása által, miután mi egy olyan folyamatban vagyunk, amelyet határozottan dekrisztianizációnak kell nevezni, t. zsidó polgártársaim ne vegyék ezt gyűlölködésnek, ne vegyék ezt faji üldözésnek.”21 A szerző szerint a numerus clausus törvény „hátrányosan megkülönböztető” volt. (46.) Ez a megállapítás más szakértők megállapításaival összevetve meglehetősen enyhe minősítésnek tűnik. Fejtő Ferenc például azt hangsúlyozta, hogy a numerus clausus törvény a háború utáni Európában az első faji alapú antiszemita törvény volt.22 Karsai László szerint pedig a törvény az antiszemitizmus első intézményesülése volt a magyar állami politikában, melyet 1938-ban az első zsidótörvény követett.23 Kovács M. Mária 2012-ben egyenesen azt állította, hogy az első zsidótörvény a numerus clausus volt, mely 1928-ig volt érvényben, annak ellenére, hogy 1925-től világossá vált, hogy a „keresztény kvóták” nem tölthetők fel.24 Cornelius hangsúlyozza, hogy Teleki Pál bár „[...] védelembe vette a törvényt, ugyanakkor elítélte a zsidókkal kapcsolatos általánosításokat. Különbséget tett az integrálódott zsidóság — amely azonosult a nemzeti célokkal — és az újonnan bevándorolt, nem asszimilálódott galíciaiak között, úgy vélte, az utóbbiak felelősek a forradalomért, és ez igazolja a hátrányos megkülönböztetést.” (46.) Jó lett volna, ha a szerző tisztázza, hogy a Tanácsköztársaság vezetői és a zsidó értelmiség tagjai között eleve nem voltak galíciai zsidók.25 A szerző által említett időszakban pedig nem is volt Magyarországra érkező zsidó migrációs hullám.26 Fontos adalék a kérdéshez, hogy Teleki 1928. március 13-án tiltakozott a Felsőházban a numerus clausus törvény enyhítése ellen, mivel ahogy fogalmazott „faji harcról van szó.”27 21 Kirekesztők. Antiszemita írások 1881—1992. Szerk. Karsai László. Bp. 1992. 45. 22 Fejtő Ferenc: Magyarság, zsidóság. Bp. 2000. 200. 23 Karsai L.: Holokauszt i. m. 217. 24 Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon, 1920-1945. Bp. 2012. 11, 27.; Czene Gábor: A holokauszt nem 1944-ben kezdődött. Népszabadság Online, 2012. április 17. (http://nol.hu/belfold/20120417-nem_1944-ben_kezdodott, 2012. április 18.) 25 Hajdú Tibor: A diplomások létszámnövekedésének szerepe az antiszemitizmus alakulásában. In: A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Bp. 2005. 61. 26 Uo. 58. Hajdú tanulmányában idézi a „filoszemitizmussal nem vádolható” statisztikust: „[...] azt a meglepő és szinte a köztudattal ellenkező megállapítást kell tennünk, hogy 1869 óta zsidó bevándorlás nincs, illetőleg azóta a zsidók kivándorlása állandóan felülmúlja bevándorlásukat.” Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Bp. 1922. 13. 27 Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója. 2. köt. Bp. 1928. 107-110. (http://www2.arcanum.hu/pdfview/pdfview.html?dir=http%3A%2F%2Farchivportal. arcanum.hu%2Fpdf%2Fonap%2F&file=FN-1927_2.pdf&pg=118&zoom=v&l=s, letöltés 2012. dec. 29.)
