Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
TÖRTÉNELMI MÍTOSZOK ÚJRAGYÁRTÁSA 1567 Cornelius angol nyelvű könyvében kommentár nélkül említi meg, hogy a radikális egyetemisták a „trianoni békeszerződésért Kun Béla kommunista kormányát és annak kirívóan zsidó jellegét hibáztatták”, s ez egy antiszemita hullámhoz vezetett. (31.) A magyar kiadásban már csak az áll, hogy a „[...] radikális diákok [...] a többségben zsidókból álló Kun Béla-féle kommunista kormányzat működésének következményeiként élték meg problémáikat.” (46.) Hogy miért kellett — feltehetően a lektorok javaslatára — a trianoni békeszerződést, mint az „antiszemita hullám” specifikus okát „diák problémákra” változtatni, magyarázat után kiált. A szerző sem az angol, sem a magyar változatban nem mutat rá arra, hogy a felkorbácsolt antiszemita hullámnak nem lehetett igazi okozója az „ország megcsonkítása” (38.), hiszen a békekonferencia területi bizottságaiban csehszlovák és román vonatkozásban az új határ lényegében már a Tanácsköztársaság előtt kialakult. Mint Csepeli György írja: „Tudjuk, hogy a magát kereszténynek és nemzetinek nevező „csonka-magyarországi” ellenforradalmi rendszer kezdettől fogva antiszemita alapokon legitimálta saját létét, a zsidókat hibáztatva Nagy- Magyarország elvesztéséért.”16 Cornelius figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy a „társadalmi” attitűdöket magas rangú egyházi személyiségek is formálták.17 Prohászka Ottokár cikkei és beszédei például akaratlanul is hozzájárulhattak a korszak „antiszemita kilengéseihez.”18 Ugyanez a megállapítás igaz az irodalom és tudomány néhány jeles képviselőjére is: Szabó Dezső „Az elsodort falu” című regényével, Szekfű Gyula a máig hatásos „Három nemzedék” című történetpolitikai esszéjével szította a társadalom antiszemita hangulatát.19 A szerző helyesen szól a revízió társadalmi támogatottságáról, ám azt meg sem említi, hogy annak rendszer-legitimáló szerepe is volt, és hozzájárult Horthy kormányzó kultuszához.20 A húszas és harmincas évek Magyarországáról adott leírásban sehol nem jelenik meg az „ellenforradalmi” jelző, jóllehet a Horthy-rendszer büszkén vallotta magát ellenforradalminak, hisz erre hivatkozva valósította meg a keresztény nemzeti kurzust. A „keresztény” komponens az úgynevezett történelmi osztályokat hozta kiváltságos helyzetbe, különös hangsúlyt fektetve az úgynevezett keresztény úri középosztályra. A numerus clausus törvény nem egyszerűen egy amorf társadalmi nyomás eredménye, 1848-1956. In: A Holokauszt Magyarországon hetven év múltán: történelem és emlékezet. Szerk. Randolph L. Braham — Kovács András. Bp. 2015. 92. 16 Csepeli György: A meg nem gondolt gondolat. A zsidóelleneségtől a népirtásig. Bp. 2016. 211. 17 Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről. Egyháztörténeti Szemle 9. (2008: 4. sz.) 18. (http://www.uni-miskolc./hu-egyhtort/cikkek/fazekas-prohaszka.htm, letöltés 2012. ápr. 12.) 18 Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. „A Napbaöltözött ember.” Bp. 1994. 191. 19 Karsai László: Holokauszt. Bp. 2001. 215.; Szekfű Gyula: Három nemzedék. Bp. 1989. 328— 344. 20 Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz 1919—1944. Bp. 2015. 66., 294—295.
