Századok – 2016
2016 / 6. szám - FIGYELŐ - Pastor, Peter: A történelmi mítoszok újragyártása
1564 PETER PASTOR lektor segítségével átcsiszolja a magyarra fordított könyv tartalmát — anélkül azonban, hogy feltüntette volna, hogy a magyar változat végeredményben egy átdolgozott kiadás. Csak az utal arra, hogy a könyv nem egyezik meg az eredeti angol monográfiával, hogy a kiadó tulajdonosa, Rácz Árpád a címlap versoján mint a kötet szerkesztője jelenik meg. Az angol nyelvű eredetihez képest a szerkesztő 160 korabeli fényképet is beválogatott a kötetbe, beleértve Horthy Miklós szakrálisnak tűnő fotóját is, amelyen a többi képpel ellentétében, sem a név, sem a dátum nincs feltüntetve.6 A könyv két fő lektora hadtörténész: Szabó Péter, a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa, valamint Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója. A legtöbb 20. századdal foglalkozó történész egyetért azzal az állítással, miszerint a második világháború gyökerei az első világháborúba nyúlnak vissza. Raymond Aron úgy fogalmazott, hogy ez a két konfliktus a huszadik század „harmincéves háborúja” (1914—1945) volt.7 Deborah Cornelius tehát jó úton jár, amikor könyvét az 1918—1919-es forradalmakkal kezdi, hiszen ezeket a forradalmakat a nagy háború elvesztése váltotta ki. Helyesen látja Magyarország második világháborúba sodródásának okát is, ami valóban összefügg a trianoni békeszerződéssel és az annak revíziójára vonatkozó magyar igénnyel. (21.) A tézis nem új, bírálatom azért éri a szerzőt, mert a szöveg jórészt kritikátlanul viszonyul a Horthy-rendszerhez. A bevezetőben Cornelius azzal érvel könyve megírásának szükségessége és időszerűsége mellett, hogy „[...] a kommunista uralom negyven éve alatt a történelmet szovjet szempontok szerint mutatták be”. (11.) A továbbiakban kifejti, hogy „[...] negyvenévnyi ideológiai kontroll után a legtöbb ember a történelemnek csak azt a változatát ismerte, melyet az iskolában tanult” és emiatt feladatának tartja, hogy bemutassa „Magyarország történetét a második világháborúban.” (14.) A szerző azonban ezzel elkésett, hiszen a magyar történetírás már a késő 1960-as évektől kezdve törekedett az ország második világháborús történetének ideologikus prekoncepcióktól mentes bemutatására. Helyesen írja Gyáni Gábor, hogy „[...] a szabadabb Kádár-kori politikai és szellemi légkör, amely megengedte a tudósok nyugati utazásait, zöld utat adott a »burzsoá« társadalom- és humán tudományok egyes fogalmainak és felfedezéseinek. Ehhez még hozzátartozott egy lazább ideologikus követelmény”. Gyáni sem tagadja, hogy 1989 előtt megmaradtak bizonyos tabuk, melyek sorában ott volt Trianon és „[...] egy sor kritikus második világháborús esemény, különösen a Szovjetunió szerepe az ország náci uralom alóli felszabadításában és a zsidó múlt (különösen a Holokauszt). [...] De egyes esetekben olyan munkák is születhettek, amelyek 6 A fotó 1927-ben készült és megtekinthető a keszthelyi Balatoni Múzeum online képeslap és fotótárában (http://mandadb.hu/tart/mcitem/239493, letöltés 2015. okt. 15.). 7 Raymond Aron: Peace and War. A Theory of International Relations. New York 1966. 297.
