Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somogyvári Lajos: Iskolai hitoktatás 1957-ben
1558 SOMOGYVÁRI LAJOS A minisztériumi és iskolai iratok alapján rekonstruálható a kategorizálás rendszere és gyakorlata.83 A hittanra járók társadalmi összetételéről így kirajzolódó kép összevethető' a népszámlálási adatokból kinyerhető foglalkozási szerkezettel. A tahi járás falvaiban az 1960-as felmérés szerint a mezőgazdaság dominált a kereső lakosság körében (60-80% között), ezzel szemben Tabon mindöszsze 30,2% helyezkedett el az agrár-szektorban, az egyéb népgazdasági ágakban 28,5%, az iparban 19,3%, a kereskedelemben pedig 10,2% dolgozott.84 * Figyelemre méltó az „egyéb” kategória - az 1960-as népszámlálás idején jellemzően a közlekedés, szolgáltatás és közszolgálat szakmáit sorolták ide — kimagasló aránya. A helyi társadalom foglalkozási statisztikai mutatóihoz némileg hasonlóan hittanra is kimagasló arányban jelentkeztek az „egyéb” kategóriába tartozó tanulók a helyi gimnáziumban (12-en, ami az összes jelentkezés 28,6%-a), kisiparosok (cipész, szabó, kovács, asztalos), nyugdíjasok és népbolti eladók gyermekei.86 Három olyan szülő (és gyermeke) is ide tartozott, akinek a foglalkozása ugyan 1957-ben földműves és állami szektorban dolgozó paraszt volt, 1945 előtti foglalkozását tekintve azonban reakciósnak (csendőr), illetve korábban önállónak (asztalosmester, bolttulajdonos) tekintették, s ez hátrányosan hatott a besorolásra. (Hivatalosan az 1938. évi állapotot tekintették mérvadónak a foglalkozást tekintve, ami természetesen erre az időre már egyre anakronisztikusabbá vált). A második legnagyobb hittanra járó csoportot a dolgozó parasztok gyermekei alkották — 10 fő, 23,8% - ami sokkal homogénebb kategória volt az előzőnél. A helyi társadalomban vezető tisztséget betöltő, a tabi közvéleményt vélhetően legerőteljesebben befolyásoló értelmiségi rétegek alkották a jelentkezők következő csoportját (9 fő, 21,4%). A Nemzeti Bankban, Járásbíróságon, Járási Tanácson dolgozók éppúgy ide tartoztak, mint az egyik közeli falu tanácstitkára (ő volt az egyedüli, aki írógéppel elkészített szülői nyilatkozatot küldött be az iskolába), a gyógyszerész, vagy a nyugdíjas gazdatiszt. Az egyetlen tanuló, akinél üresen maradt a gondviselő foglalkozásának rubrikája és az értelmiségi kategóriában szerepelt, a helyi evangélikus lelkész fia volt. Ebben az esetben a naplót kitöltő pedagógus a gyermek védelmét tarthatta szem előtt, hiszen az egyházi állás esetében az osztályidegeneknek járó X kategória is opció volt, ami viszont a gyermek középiskolába való felvételét megakadályozhatta még ebben az időben.86 83 TGI 48/1954. Egyetemi és főiskolai tanulásra jelentkező tanulók származásának megállapítása. Oktatásügyi Minisztérium, 1954. március 25., TGI 33/1956. Oktatásügyi Minisztérium 847/853-68/1954. VIII. sz. rendelete, MNL OL M-KS 288 - 22. 1957. 4. ő. e. MSZMP KB APÓ. 1957. március 14. Az egyetemi és főiskolai iskoláztatás problémái. 84 Az adatok forrása: 1960. évi népszámlálás. 3.1. Somogy megye személyi és családi adatai. Központi Statisztikai Hivatal, Bp. 1962. 42., 46-47., 77., 106-107. 86 A származás szerinti kategorizálás gyakorlatában a kereskedelemben dolgozók gyermekeit általában az egyéb kategóriába sorolták az osztályfőnökök, de ez személyenként, helyzettől függően változhatott. 86 A tabi evangélikus lelkészről lásd Jáni János: A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye és gyülekezeteinek története. Kaposvár 2004. 55., 257., 277. Lehetséges, hogy a többi hiány
