Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
A SZOVJETÖSZTÖNDÍJASOK KÉPZÉSÉNEK FINANSZÍROZÁSA 1531 Ugyanakkor a később keletkezett iratok arról is tanúskodnak, hogy megjelentek az ebben az időben komoly összegnek számító támogatással való visszaélések is. A Belkereskedelmi Minisztérium emiatt igyekezett szigorúan szabályozni az egyetemisták számára kiállított utalványok felhasználásának rendjét. Az utalványokat ezért csak az utalványon megjelölt személy használhatta fel, csak saját maga számára vásárolhatott ruházati cikkeket (nők női, férfiak férfi holmit), s csak meghatározott időben (vagyis: az ösztöndíjasok itthon tartózkodásának idején). 1948-tól kezdve a szovjetunióbeli képzésre kiválogatott fiatalok többsége rossz anyagi körülmények között élő munkás- vagy parasztcsaládokból érkezett, sokan közülük mélyszegénységből. Többen elvesztették a háborúban apjukat, nemritkán mindkét szülőjüket. Néhányan családfenntartók is voltak, és mint egyedüli keresők, testvéreiket nevelték, megözvegyült édesanyjuk, nagyszüleik megélhetését biztosították. Távozásukkal hozzátartozóik a családfenntartót vesztették volna el. Az Oktatásügyi Minisztérium 1954. évi iratanyagában fennmaradtak olyan listák, amelyek közel 300 nevet tartalmaznak az ösztöndíjasok azon hozzátartozóiról, akik havi 150 és 300 forint közötti állami támogatásban részesültek.79 A listán szereplő nevek többsége asszonynév, nagy részük előtt pedig az „özvegy” megjelölés áll. A második világháború előtt a férjes asszonyok többségének nem volt munkahelye, a családot a férj tartotta el. A háború után az elesett vagy eltűnt családfenntartó helyébe a legidősebb fiú lépett akkor is, ha még szinte gyermek volt. Gyakran ezeket a fiatalon munkába állt gyerekeket válogatták ki szovjet ösztöndíjra a munkahelyi vezetők és az ifjúsági- és pártszervezetek vezetői. A listán szereplő támogatott apák vagy idősebb fiútestvérek esetében pedig gyakorta ugyancsak a háború következtében rokkanttá vagy munkaképtelenné vált, eltartott személyekről van szó. Az egyhavi, eltartott hozzátartozóknak kifizetett állami támogatás a minisztérium költségvetésében nagyjából 100 000 forintot tett ki 1954-ben. 1954- től kezdve csökkent a tanulni kiküldött diákok száma, tehát az ilyen jellegű támogatásra fordított összeg is egyre kisebb lett. Összegzés A dokumentumokból egyértelműen rekonstruálható, hogy a diákok szovjet kezdeményezésre kerültek ki a Szovjetunióba. A szovjet állam legfelső párt- és állami szerveinek döntése alapján indult meg a külföldi ösztöndíjasok szovjetunióbeli képzése. A szovjet fél döntötte el, hogy milyen szakokon és milyen egyetemeken tanulhatnak a magyar egyetemisták. A szovjet oktatásügyi szervek 79 MNL OL XIX-I-2-g 13. d. 0133/204 titk.
