Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
1530 S. KOSZTRICZ ANNA fordítható összeg egy részét irhabunda vásárlására felhasználni. A Gazdasági Főtanács imént idézett döntésében viszont kikötötte, hogy a 2000 forintos keretet csak az Állami Áruházakban lehet felhasználni. Az Állami Áruházak azonban nem tartottak „népbundát” (irhabunda), azt csak a „Szűcsmunkások Szövetkezetétől” lehetett beszerezni, amely „[...] 838 forintos egységárban megfelelő' mennyiségben tud népbundát szállítani az ösztöndíjasok részére. A szövetkezet a szűcsiparban élenjáró szövetkezetnek számít, mert tagjai kizárólag dolgozók”.71 Az ügy sürgó'sségére való tekintettel az iraton kézírással a „Soron kívül” feljegyzés látható, nem véletlenül. Az egyetemi oktatás ugyanis a Szovjetunióban már rég elkezdődött október 28-án, a minisztérium pedig még csak a leendő ösztöndíjasok számára szükséges ruhadarabok beszerzésével foglalkozott. A Gazdasági Főtanács válasza ezért példás gyorsasággal érkezett meg (október 30-án), s engedélyezte a vásárlási utalványok egy részének felhasználását a Szűcsmunkások Szövetkezeténél.72 Ugyanezen a napon elküldték a megrendelést is. Az utalványok eljuttatása az ösztöndíjasokhoz ekkortól kezdve már szintén gyorsan haladt, november 5-ére - nyolc kivétellel - mindenki átvette a neki járót.73 A meleg kabát mellett a téli ruházat másik fontos darabja a csizma volt. November 3-án kelt az a levél, amelyben a minisztérium ügyintézője a Wolfner Gyula és Társa Rt-hez fordult azzal a kéréssel, hogy „[...] a névjegyzéken szereplő ösztöndíjasok részére — amennyiben Címhez ilyen kéréssel fordulnak — csizmákat kiszolgáltatni szíveskedjék.”74 75 A kiutazni készülő ösztöndíjas-jelöltek egy részének azonban cipőre is szüksége volt, amit azonban az Állami Áruházak Nemzeti Vállalattól szereztek be.76 Egy évvel később, 1949 nyarán a VKM orvosolni kívánt egy mulasztást, nevezetesen, hogy a korábban kiutazottak nem kaptak segítséget a felruházkodáshoz. Egy nagy tételű megrendelést adott le ezért a Ruházati Nagykereskedelmi Nemzeti Vállalat Közületi Konfekciós Osztályának.76 Mivel a ruhákat az ösztöndíjasoknak valamiben szállítaniuk is kellett, a VKM bőröndöket is rendelt a kiutazó ösztöndíjasoknak.77 Ettől kezdve rutinszerűvé vált a szovjetösztöndíjasok felruházása és alapvető szükségleti cikkekkel való ellátása. 1954-ben már 200 kiutazó (2000— 2000 Ft) és 600 külföldről végleg hazatért (1000-1000 Ft) ösztöndíjas kapott automatikusan „névre szóló és sorszámmal ellátott” vásárlási utalványt.78 71 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 152.2 t. 254.921/1948. 72 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 152.2 t. 255.008/1948. 73 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 152.2 t. 255.221/1948. 74 MNL OL XIX-I-l-e 132. d. 152.2 t. 255.121/1948. 75 MNL OL VKM XIX-I-l-h (Felsőoktatási és Tudományos Főosztály) 1945—64. Szovjet Adminisztratív Iratok. 246. d. 1064/Szovjet 180/1949. 76 MNL OL XIX-I-l-h 1945-64. Szovjet Adminisztratív Iratok 246. d. 1064/szovjet 85/1949. 77 Uo. 78 MNL OL Oktatásügyi Minisztérium XIX-I-2-g (Tűk iratok) 13. d. 33/206/titk. 1954.
