Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
1522 S. KOSZTRICZ ANNA A „nem-kereskedelmi fizetésekre vonatkozó egyezmény” tulajdonképpen csak kísérő-egyezménye volt a vele egy időpontban aláírt szovjet—magyar árucsere-forgalmi és fizetési egyezménynek, amely 4. cikkében leszögezi, hogy a megelőző cikkelyekben „[...] hivatkozott ügyletek szerinti áruk árai USA dollárban fognak megállapítást nyerni.”34 * A Szovjetunió és Magyarország közötti fizetések dollárban vezetett számlák használatával zajlottak. A szovjet és a magyar fél kötött tehát egy szerződést, amely szerint a diákok oktatásáért járó térítést forintban kellett kifizetni, viszont az érvényes árucsere-forgalmi egyezmény, valamint a nem-kereskedelmi kifizetésekre vonatkozó egyezmény USA dollárban vezetett számlák használatát írta elő. 1949 májusáig a probléma megoldhatatlannak bizonyult, amint ezt a Magyar Nemzeti Bank Magyar Külügyminisztériumnak küldött feljegyzéséből is mutatja.36 „A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak a fenti egyezmény alapján adott legelső átutalási megbízásának kézhezvétele után r. u. [rendes úton - S. K. A.] közöltük az illetékes X. főosztállyal, hogy a megbízás végrehajthatatlan, minthogy a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankjának a Magyar Nemzeti Banknál nincs folyószámlája.”36 Ha valóban dollárban kellett volna kifizetni az oktatás költségeinek 50%-át, akkor természetesen felmerült volna a dollár árfolyamának kérdése: 1947. július 15-én a szovjet és a magyar fél között létrejött, már említett, nem-kereskedelmi kifizetésekre vonatkozó egyezmény bizonyos esetekre kedvezményes dollár-árfolyamot léptetett életbe (1 $ = 8 rubel, a hivatalos árfolyam akkor 1$ = 5.30 rubel volt). A tandíjak kifizetése esetében természetesen ez a magyar fél számára elfogadhatóbb lett volna, a kedvezményes árfolyam alkalmazhatóságának elbírálása azonban végső soron a Szovjetunió Állami Bankja hatáskörébe tartozott. A Szovjetunóban 1947 decemberében végrehajtott pénzreformot követően azonban a kedvezményes árfolyamot a Szovjetunió szigorúan csak a diplomáciai miszsziók és hivatalos küldöttségek költségeinek elszámolására alkalmazta. 1949. június 21-én dr. Szabolcsi Miklós a VKM ügyosztályvezetője levélben fordult dr. Darvay Kornélhoz, a Pénzügyminisztérium pénzügyi főtanácsosához. „A fent megírtakon kívül újabb adatokkal nem tudjuk kiegészíteni az ügyet, de így is világos hogy az egyezmény forintban szabja meg a fizetést, de egy olyan számlára kéri az összeg befizetését, ahová közvetlenül forintot utalni nem lehet. A dollár-kliringben való utalás pedig pénzügyi szempontból súlyos és nem vállalható teher.”37 1949 júliusában a Szovjetunió Magyarországi Nagykövetsége levelet intézett Magyarország Külügyminisztériumához. Ebben a levélben a megkötött 34 Uo. 36 MNL OL XIX-J-1-f A-sorozat 343. d. 12. sz. 36 Pontosabban, a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankjának a Magyar Nemzeti Banknál nyitott számlájára nem lehetett forintot utalni, csak dollárt, ezért nem sikerült az átutalási próbálkozás. 37 MNL OL XIX-J-1-k 11. d. 131. t. 221.336/1949.
