Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
1516 S. KOSZTRICZ ANNA korábbi tervezethez képest9 az egyezmény 4. §-a a következőképpen változott meg: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Kormánya a magyar állampolgárok egész tanulmányi idejére magára vállalja azoknak ösztöndíjjal való ellátását fejenként havi ötszáz rubel összegben, valamint lakással való ellátását a szovjet állampolgár hallgatókkal egyenlő feltételek mellett.”10 A magyar Minisztertanács 1947. december 19-i ülésén fogadta el az egyezménytervezet szövegét. A minisztertanácsi előterjesztés megfogalmazója így indokolta a gyors döntés szükségességét: „A szerződés mielőbbi aláírásához nagy érdekünk fűződik, mivel annak aláírása előtt ösztöndíjasaink nem utazhatnak ki a Szovjetunióba.”11 Azzal a ténnyel, hogy a szovjet fél tandíj fizetése ellenében (és nem valamiféle kölcsönösségi alapon, ahogy azt a VKM vezetői több, a szovjet Külügyminisztériumhoz intézett levelükben javasolták12) fogja a magyar ösztöndíjasokat felsőoktatási intézményeiben képezni, a Külügyminisztérium és a VKM vezetői csak a szerződéstervezet kézhezvétele után szembesültek.13 Különösen azért lehetett számukra meglepő ez a fejlemény, mert az 1946—47-es tanévre az ösztöndíjasok eltartását a szovjet fél teljes egészében magára vállalta. (Igaz, a követség által folyósított ösztöndíj-kiegészítésre a diákoknak megérkezésüktől fogva szükségük volt, mert a szovjet egyetemi ösztöndíj nem fedezte megélhetési költségeiket.) Az 1947—48-as tanévben az ösztöndíjasoknak eddig is folyósított ösztöndíj-kiegészítés (400 rubel) és a szovjet fél által átnyújtott szerződéstervezetben szereplő tandíj (fejenként évente 15 000 rubel egyetemisták és 25 000 rubel aspiránsok esetében) együtt mellbevágóan magas összegre kerekedett ki, amelyről előrelátható volt, hogy jelentős terheket ró majd a magyar oktatási kormányzat költségvetésére. Egy ilyenfajta, a másik államban történő felsőfokú képzés fejében a magyar állam által fizetendő tandíj a kulturális kormányzat addigi gyakorlatában még soha sem fordult elő. Az „1927. évi XIII. törvénycikk a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség céljait szolgáló ösztöndíjakról” pénzügyi alapot teremtett ugyan arra, hogy évente több fiatal szakember folytathasson külföldi 9 Az 1947-es tervezet 4. §-a: „Az SzSzK Szövetségének kormánya magára vállalja a magyar állampolgárok egész tanulmányi idejére ösztöndíjjal való ellátását, havonta és személyenként 500 rubel erejéig, háromszori étkezését, valamint élelmiszerekkel és ipari árukkal való ellátását, valamint lakóhely biztosítását az SzSzKSz állampolgárságú tanulókkal egyenlő' feltételek mellett.” — Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) Külügyminisztérium XIX-J-1-k Szovjet admin. 1945—62. 22. d. 148/c t. 10 Uo. 11 MNL OL Minisztertanács XIX-A-83-a 217/96. jkv. A Minisztertanács 1947. december 19-i ülése. 12 „Kívánatos volna, hogy szovjet ösztöndíjas diákok konkrét meghívása rövidesen megtörténhetnék.” - MNL OL XIX-J-1-k Szovjet admin. 1945—62. 22. d. 148/c t. 61.973/6. 13 Perény József követségi titkár szerint: „Teljesen új az egyezménytervezetnek a költségekkel kapcsolatos része, amennyiben tudomásom szerint az eddigi tárgyalásokon nem merült fel a magyar kormány hozzájárulásának kérdése.” — MNL OL XIX-J-1-k Szovjet admin. 1945-62. 22. d. 148/c t.
