Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
A SZOVJETÖSZTÖNDÍJASOK KÉPZÉSÉNEK FINANSZÍROZÁSA 1517 vagy magyarországi kutatásokat magyar állami támogatással, de a törvényben körvonalazott „szakemberek magasabb kiképzése” nem a középfokú képzést befejezett fiatalok felsőfokú tanulmányainak támogatását szolgálta, hanem a már egyetemet végzett diplomával rendelkező, vagy legalábbis az egyetem befejezéséhez közeledő, tehetséges diákok további pályáját kívánta támogatni.14 A szovjet szerződéstervezetben megfogalmazottakkal kapcsolatban Berényi József, a moszkvai Magyar Követség munkatársa 1947. november 1-jei feljegyzésében a következőképpen igyekezett megvilágítani a Szovjetunió által felajánlott „ösztöndíjak” pontos mibenlétét: „Itt tehát bizonyos eltérések mutatkoznak az »ösztöndíjas« szó magyar és szovjet értelmezése között. Ösztöndíjas alatt a Szovjetunióban olyan hallgatókat kell érteni, kik tanulmányaikat államköltségen végzik, s nem olyan végzett hallgatókat, akik államköltségen tanulmányaik befejezése után 1—2 évre külföldre utaznak tanulmányaik kiegészítése végett. A Felsőoktatási Minisztériumban többször kifejtették, hogy amikor ők magyaroknak ösztöndíjat adnak, akkor arra gondolnak, hogy az illetők itt kezdik és itt fejezik be főiskolai tanulmányaikat és az ösztöndíj a teljes tanulmányi időre vonatkozik.”15 A minisztérium hivatalnokai számára a problémát (az anyagi terhek mellett) jelentős részben az jelentette, hogy az ösztöndíjasok megfelelő előkészítő, megalapozó tanulmányok nélkül indulnak majd útnak a Szovjetunióba. Dr. Szentmihályi János főosztályvezető-helyettes meg is fogalmazta aggályait ezzel kapcsolatban: „Tudománypolitikai és egyéb szempontból nem tartom helyesnek, hogy olyanok részesüljenek ösztöndíjban, akik szakismeretek hiánya miatt nem nyújtanak reményt arra, hogy külföldi tapasztalataikat az ország javára fogják gyümölcsöztetni.”16 A két világháború között az ösztöndíjak fél évre voltak adományozhatóak, de többszöri meghosszabbításuk is lehetséges volt. Az ösztöndíjasok, akik pályázat útján nyerték el a támogatást, ebből az összegből fedezték az általuk kiválasztott külföldi vagy magyarországi egyetemen, tudományos intézetben folytatott tanulmányaik költségeit. Az 1947-es szerződéstervezetben ezzel szemben arról volt szó, hogy középfokú tanulmányokat befejezett ifjak, akiket a magyar állami szerv(ek) választottak ki, öt évre, felsőfokú tanulmányok végzésére érkeznek a Szovjetunióba, és onnan azután diplomával érkeznek haza, a teljes képzés költségeit pedig a magyar állam állja, méghozzá az oktatásért felelős minisztérium költségvetéséből. Hogy milyen szakot végezhetnek, a kezdeti időszakban (1947- 50) csak hozzávetőlegesen dőlt el Magyarországon, mert az, hogy melyik városba, és felsőfokú tanintézetbe kerültek, gyakran csak Moszkvába érkezésük 14 1927. évi XIII. te. a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról 1. § (5) a), b), c) és d) pontjai. 15 MNL OL VKM XIX-I-l-e (Külföldi kulturális kapcsolatok osztálya) 1946-47. 45. d. 152.2 t. 184.523/1947. 16 MNL OL XIX-J-1-k Szovjet admin. 1945-62. 22. d. 148/c t. 140.085/1947.
