Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
A SZOVJETÖSZTÖNDÍJASOK KÉPZÉSÉNEK FINANSZÍROZÁSA 1515 elfogadhatatlannak bizonyult. Az ebben az időben érvényes koncepció szerint ugyanis egyetemekre és főiskolákra, a képzés teljes idejére várták a külföldi fiatalokat. Ezért a magyar Külügyminisztérium, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (továbbiakban VKM) illetékes munkatársainak többéves erőfeszítései nem hozhatták meg a kívánt eredményt, s nem sikerült Collegium Hungaricumot alapítani Moszkvában. Folytak ugyan még tárgyalások egy olyan oktatási szerződés megkötéséről, amely megengedte volna a magyar félnek egy magyar kulturális intézet vagy egyetemi magyar történelmi és nyelviirodalmi tanszék létrehozását, de ezek sem vezettek eredményre. A VKM vezetői ugyanis tévesen gondolták, hogy az Európa más országaiban jól bevált gyakorlatnak megfelelően a szovjet féllel is kiépíthetőek az egyenrangúságon, a másik tiszteletén alapuló kulturális kapcsolatok. Az ösztöndíjasok szovjetunióbeli képzése csupán a szovjet fél határozott terveinek megfelelően vehette kezdetét. Sőt, a képzés maga is a szovjet érdekeket szolgálta, amennyiben a szovjet gazdasági-politikai rendszer kiépítését támogatta a Szovjetunióban végzett szakemberek révén. Az 1946—47-es tanévben az első kiküldött magyar egyetemistacsoport esetében a szovjet kulturális vezetés komoly gesztust gyakorolt: az addigra már kikristályosodott szovjet gyakorlattal ellentétben többségében diplomásokat fogadott. Szó sem esett a magyar fél költségviseléséről: a diákok ingyen tanultak az egyetemeken, és ugyanazt az ösztöndíjat kapták, mint a belföldi egyetemisták. A kezdeti időszakban a diákokat a Szovjetunió nagy ipari központjai között osztották szét.8 A szovjet-magyar ösztöndíjas egyezmény tandíjjal kapcsolatos része 1948. október 28-án szovjet részről Valentin Alekszandrovics Zorin külügyminiszter-helyettes, magyar részről pedig Molnár Erik rendkívüli és meghatalmazott nagykövet aláírta a szovjet—magyar ösztöndíjas egyezményt. Az egyezmény szövegét még 1947-ben a szovjet fél fogalmazta meg, de a két országban a szerződéstervezet elkészülte óta lezajlott átalakulások miatt 1948-ban változtatásokat kellett eszközölni rajta. Ennek egyik oka az volt, hogy a moszkvai Magyar Követség neve Magyar Nagykövetségre változott, így az aláíró magyar részről a nagykövet lett, míg az 1947-ben megfogalmazott szövegben még csak a „követ” szó szerepelt. A másik ok hátterében az állt, hogy a Szovjetunóban az aláírás időpontjára megszűnt a jegyrendszer. A Szekfű Gyula követnek átadott 8 Odessza, Ivanovo, Novocserkasszk, Taskent, Dnyepropetrovszk, Rosztov, Harkov, Micsurinszk, Kijev, Leningrád, Szverdlovszk, Szaratov, Kazany, Moszkva és elvétve néhány más város (pl. Alma-Ata stb.).
