Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - S. Kosztricz Anna: A szovjetösztöndíjasok képzésének finanszírozása
1514 S. KOSZTRICZ ANNA a gazdasági és politikai behatolás, a saját céljainak megfelelő finom irányítás lehetőségét.4 Az ország ugyanis a világháború befejezése után hozzálátott befolyási övezetének megszervezéséhez, az érdekei szerint működő, egységes gazdasági övezet kialakításához, továbbá az ennek működtetéséhez elengedhetetlen, a szovjethez hasonló politikai rendszerek kiépítéséhez. Az érintett országok politikai vezetésének szemszögéből nézve a Szovjetunió iránti bizalom, feltétlen hűség és a szovjet tudomány és technika magasabbrendűségének elismerése ilyen módon is kifejezésre juttatható volt. Magyarország, amely a Szovjetunió ellen, Németország oldalán vett részt a 2. világháborúban, 1952-ben 12 szocialista ország között 1381 fővel a harmadik helyen állt a kiküldött ösztöndíjasok számát tekintve. Ennél csak a lengyel és a román csoport volt nagyobb.5 Az ifjú, állami ösztöndíjas kutatók szovjet tudományos intézményekbe való küldésének gondolata már 1945 nyarán felvetődött Magyarországon, amikor Ács Tivadar, a Magyarok Világszövetségének ügyvezető alelnöke levelet intézett Dr. Gyöngyösi János külügyminiszterhez egy moszkvai Collegium Hungaricum szükségessége tárgyában.6 A javaslat alapját az az 1927-ben született, ösztöndíjak alapításáról szóló törvény képezte, amely lehetővé tette, hogy fiatal magyar kutatók állami ösztöndíjat kapjanak Európa valamely tudományos központjába.7 Ács Tivadar egy olyan moszkvai intézmény megalapítását szorgalmazta tehát, ahová fél-egy évre fiatal, már diplomával rendelkező magyar tudósok utazhatnának ki, hogy szovjet kutatóintézetekben, egyetemeken neves szovjet tudósok irányításával végezzenek kutatásokat. Az az elképzelés, hogy egy másik állam kulturális intézetet tartson fenn a Szovjetunió valamely jelentős tudományos vagy ipari központjában, ahová az illető országból változó számban érkeznek (előzetesen nem ellenőrizhető) tudósok, kutatók és diákok, a szovjet Felsőoktatási Minisztérium számára teljesen 4 Magyar szerző tollából nem született feldolgozás a magyar szovjetösztöndíjasok képzésének kezdeti időszakára vonatkozóan. Orosz szerzők is csak elvétve foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A szovjet ösztöndíjasok képzéséről eddig csupán egy monográfia és egy disszertáció született. Lásd B. A. Bejioe: íloflrOTOBKa KaflpoB fljia aapyöesKHtix cTpaH b coBeTCKHX By3ax. KajiHHHHrpa/j 2003.; Anőpocoea ffapbíi HuKOJiaeena: OóyveHue HHOCTpannux eryfleHTOB b CCCP b cepeflHHe 1950—1960-x rr. UnccepTamia. MocKBa 2012. 5 RGASZPI f. 17. opisz 133. gyélo 240.1. 55. Az összesítés szerint a három legnagyobb létszámú diákcsoport a lengyel, a román és a magyar volt. 1952-ben 1426 lengyel, 2436 román és 1381 magyar diák tanult a Szovjetunióban. 6 Collegium Hungaricum - magyar kulturális intézetek Európában (Berlin, Róma, Bécs), amelyek szállást is biztosítottak az odaérkező magyar ösztöndíjas kutatóiknak. A Collegium Hungaricumokról lásd Ujváry Gábor: „A magyar kultúra külföldi őrszemei.” In: A harmincharmadik nemzedék. Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokk” társadalomban. Szerk. Ujváry Gábor. Bp. 2010. 101—174. 7 1927. évi XIII. te. A külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról. (http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7697, letöltés 2016. máj. 10.)
