Századok – 2016
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: Az 1931. és 1942. évi egri egyházmegyei zsinatok
154 TENGELY ADRIENN sem rendezte az ügyet. A kerületi papság másik fontos, több helyről is felmerülő kívánsága a hittankönyvekkel kapcsolatos: úgy vélték, hogy az ún. Egri Katekizmus már nagyon elavult szövegezésű és ajánlatos lenne egy modernebb katekézis kiadása, vagy esetleg egy országosan egységes hittankönyv megjelentetése, ami az egyik egyházmegyéből a másikba költöző gyermekek számára is megkönnyítené a tanulást.143 Kérték azon szabály felfüggesztését is, hogy minden szentbeszéd leírandó és látogatáskor az esperesnek bemutatandó, azonban az új statútumok csupán annyi könnyítést engedélyeztek, hogy a teljes szöveg helyett elegendő lett részletes vázlatot készíteni.144 Az 1942-es zsinati statútumok legfontosabb egyházkormányzati változása az volt, hogy ismertette a főegyházmegyei hatóságot és az általános érseki helynöki tisztséget.145 Emellett — nyilván konkrét negatív tapasztalatok alapján — mind a plébánosok, mind a káplánok részéről az új statútumok erőteljesebben hangsúlyozták egymás megbecsülésének és szeretetteljes kapcsolatának, valamint ez utóbbiak tisztességes ellátásának szükségességét.146 Kisebb módosítások is történtek: például az esperesi látogatások jegyzőkönyvének pontjait már nem ismertették részletesen, mint 1931-ben, hanem csak utaltak rá és némely tisztség neve is megváltozott: a helyettes lelkész plébános-helyettes, a helyi káplán pedig kihelyezett káplán néven szerepel az új statútumokban.147 Az 1931-es statútumok III. fejezete a hivatalos ügykezelésről szólt: a plébániahivatal működéséről, a plébániai könyvtárról és levéltárról, illetve az anyakönyvezésről.148 Természetesen ezekben az ügyekben is alkalmazkodtak az egyházi törvénykönyv általános előírásaihoz149 a legapróbb részletekre is nagy hangsúlyt helyezve: például még a levélpapírok minőségét és összehajtogatásának módját is megszabták. Ehhez a látszólag minden részletre kiterjedő szabályozáshoz 1941-ben a káptalan nem fűzött semmiféle javaslatot, vagyis — legalábbis a központban — az ügykezeléssel meg voltak elégedve. Ezzel szemben a helyi adminisztrációt végző alsópapság soraiból szinte minden esperesi kerületből érkezett kérés az ügykezelés pontosítását, illetve egyszerűsítését kérve, „mert ez a mai formájában hivatalnokot kreál a papból, kinek nem jut elegendő ideje a hívek lelki gondozására, holott különösen a mai korban az lenne elsőrangú kötelessége.”150 Leginkább az anyakönyvezéssel, azon belül is elsősorban az egyházi és állami adminisztráció összhangba hozatalával kapcsolatban merült fel rengeteg kérdés az évek során, amelyekre választ vártak az új zsinattól.151 Az 1941. évi XV te., az ún. harmadik zsidótörvény következményei 143 EFL AN SA, Az esperesi kerületek javaslatai 1941 XVIII., XX., XXIV kér. 144 EFL AN SA, Az esperesi kerületek javaslatai 1941 IV kér.; Az 1942. évi... i. m. 22. 145 Az 1942. évi... i. m. 11. 146 Az 1942. évi... i. m. 20., 27. 147 Az 1942. évi... i. m. 14., 27., 30. 148 Az 1931. évi... i. m. 32-40. 149 Sipos I: Kath. egyházjog i. m. 21-22, 85, 120., 155, 169., 250, 252. 150 EFL AN SA, Az esperesi kerületek javaslatai 1941 III. kér. 151 EFL AN SA, Az esperesi kerületek javaslatai 1941II, III., V, X., XL, XIII., XV, XVI., XVII., XVIII., XX., XXIII., XXIV, XXV, XXVII. kér.
