Századok – 2016
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: Az 1931. és 1942. évi egri egyházmegyei zsinatok
155 is megjelentek a kérések között, mivel a sok új anyakönyvi kivonat kiállítása pluszmunkát rótt a papságra, melyek díjszabása szintén tisztázásra várt.152 Az 1942-es zsinat megpróbálta az új viszonyok között az ügykezelést rendezni. Az egyik legtöbb bonyodalmat okozó probléma az volt, hogy a kórházak elterjedésével egyre gyakoribbá vált, hogy a betegek nem a lakóhelyükön hunytak el, s ez megnehezítette a halotti anyakönyvezést. Ezt az új zsinat úgy oldotta meg, hogy kötelességévé tette minden plébánosnak, hogy ilyen esetben a szabályos anyakönyvezés után értesítse a lakóhely szerint illetékes plébánost is a halálesetről. Sajnos 1942-ben már a világháború is felvetette ezt a problémát a hősi halottak esetében, amikor is hasonlóképpen kellett eljárni: az ő elhalálozásukról a tábori lelkészség vagy a Vörös Kereszt nyújtott tájékoztatást és megjegyzéssel a helyi plébános vezette be adataikat az anyakönyvbe.153 Az előzőekhez képest igen rövid IV fejezet az egyházközségi igazgatásról szólt,154 amely az egyházközségek országos megszervezésével épp az első zsinat időpontjában, az 1930-as évek elején vált igazán aktuális kérdéssé.155 A püspöki kar 1929. október 25-i konferenciáján jóváhagyta a katolikus egyházközségi szabályzatot, amely természetesen az egri egyházmegyében is érvényben volt. Ez részletesen szabályozta az egyházközségi igazgatást,156 így a zsinati statútumok kiegészítő részének tekintették, a zsinati törvénykönyvben csak az ehhez kapcsolódó általános szabályokat fektették le: az egyházközségek célját, illetve a lelkipásztorok erre vonatkozó feladatait. A központi szabályzatot 1938-ban módosították,157 s úgy tűnik, ez megfelelően használható volt, mert 1941-42- ben sem a káptalan, sem az esperesi kerületek nem fűztek ehhez a témához semmiféle megjegyzést vagy kívánalmat. Az V fejezet az egyházi vagyonkezelést taglalta. Az egyházmegyében a kánonok értelmében minden egyházi vagyon legfőbb őre az érsek volt, akinek jogkörébe tartozott ennek kezelését helyi szinten szabályozni.158 Ennek megfelelően az 1931-es zsinaton erre vonatkozóan a lehető legpontosabb szabályozásra törekedtek. Előírták például, hogy a leltáraknak mit kell tartalmazniuk, milyen mellékleteket kell csatolni, milyen körülmények között lehetséges az egyházi ingatlanok bérbeadása, az alapítványok összegét melyik pénzintézetnél kell elhelyezni stb. Ez azonban egy rendkívül sokrétű kérdés volt, amellyel az alsópapság szinte állandóan szembesült. így a részletes szabályozás ellenére érthető, hogy mégis rengeteg speciális, a statútumokban nem szereplő kérdés merült fel az évek során - ahogy az az esperesi kerületek tíz évvel későbbi kívánságaiból kitűnik. A kerületekben — általában konkrét tapasztalatokból kifolyólag — 152 EFL AN SA, Az esperesi kerületek javaslatai 1941 V, XV, XXIII. kér. 153 Az 1942. évi... i. m. 80. 154 Az 1931. évi... i. m. 41-42. 155 Gergely J.: A katolikus egyház 1919-1945 i. m. 103-104. 156 Móra Mihály: Az egyházi adó és az egyházközség alapkérdései. Szent István Társulat Főbizománya, Bp., 1941. (Értekezések a Budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Egyházi Jogi Szemináriumából) 1. 143-155. 157 A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919-1944 között. Összeáll, és bev. Beke Margit. Aurora, München-Bp., 1992. (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae XII-XIII.) 1938. október 4. 20.; Móra M.: i. m. 42. 158 Sipos Kath. egyházjog i. m. 189. AZ 1931. ÉS 1942. ÉVI EGRI EGYHÁZMEGYEI ZSINATOK