Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1508 HOLLÓSI GÁBOR története ezekkel szorosan összeforr, ezektől elválaszthatatlan. Politikai jelentősége abban van, hogy az utolsó előtti állomása a korszakban az 1938. évi választójogi törvénnyel csak lezáruló, de valójában véget nem érő választójogi harcnak. A törvényjavaslatról folytatott képviselőházi vita nem is annyira a terjedelme miatt figyelemre méltó, hanem mindenek előtt azért, mert megjelenik benne szinte minden társadalmi probléma: a diplomás munkanélküliség, a földkérdés (telepítés), az adóteher-viselés, a nyilas veszély és a zsidókérdés is. A vita tehát az első revíziós sikert — a felvidék déli részének visszatérését - közvetlenül megelőző év társadalmi problémáinak hiteles lenyomata. Mindezt észlelte Darányi Kálmán is: „Iparkodtam az egyéb politikai kérdésektől távol tartani ezt a törvényjavaslatot, a vita azonban széles keretben hömpölygött és számos olyan politikai kérdés merült fel, amely ezzel a törvényjavaslattal szoros összefüggésben nincs.”146 Azért is hasznos az 1937. évi VIII. törvénycikk vitaanyagának tanulmányozása, mert számos új irányt jelölhet ki a kutatás számára. Felhívja a figyelmet a választójogi korrektívumokra, amelyeknek a mai napig hiányzik a pontos katalógusa, sőt a fogalmi meghatározása is. Ezzel szemben a szavazás nyíltságának vagy titkosságának kérdése túl nagy szerepet kap a szakirodalomban.147 Pedig a nyílt szavazás csak egy volt a korrektívumok közül, s az ajánlási rendszer miatt sokszor egyáltalán nem is került sor szavazásra.148 A választási visszaélések története ugyan már kutatottabb terület, de a visszaélések okai nincsenek mélységükben feltárva. A végrehajtás és a bíráskodás, mint a törvényhozás melletti másik két hatalmi ág, nagyon mélyen ágyazódott a korabeli választójogba, gondoljunk csak arra, hogy a bírák közül kellett kikerülnie a választási biztosoknak. A bíró az előtte tárgyaló ügyvédet ismerte, ám mint választási biztos képviselőjelöltként már nem ismerte meg.149 Ebből következik, hogy magát a választás intézményrendszerét is vizsgálat alá kell vetni, mégpedig úgy, hogy a más hatalmi ágakkal átfedésben lévő pontjait — amelyek tálcán kínálták a visszaélés lehetőségeit — tételesen ki lehessen mutatni. Fel kell hívnunk továbbá a figyelmet egy büntetőjog alkalmazásával kapcsolatos meglehetősen sajátos jelenségre is, nevezetesen, hogy a választójog kapcsán bizonyos területeken egyszerűen nem alkalmazták a büntetőtörvénykönyv rendelkezéseit. Fel kellene tárni azt is, hogy voltak-e más ilyen területek is, és lehet-e a büntetőtörvénykönyv alkalmazásának mellőzésére bármiféle egységes magyarázatot 146 Darányi, 191/556. 147 Lásd Romsics Ignác: Nyíltan vagy titkosan? A Horthy-rendszer választójoga. Rubicon (1990: 2. sz.) A titkos szavazás teljes körű bevezetését követó'en a választójogosultak aránya nem növekedett, só't 3—5%-kal csökkent, nyilvánvalóan a korrektívumok következtében. A pontos adatokat lásd Püski L.: A Horthy-rendszer i. m. 103. 148 A szavazás ugyanis elmaradt akkor, ha csak egyetlen jelölt volt. A választási elnök ilyenkor kijelentette, hogy a jelölt megválasztott országgyűlési képviselő lett. Lásd 2.200/1922. M. E. sz. rendelet 64. §, 1925. évi XXVI. te. 65. § (2) és 1938. évi XIX. te. 89. § (1), (2). 149 Lásd a Nánássy-esetet a 101. jegyzetben.
