Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1509 adni? Ez a korszak büntetőjogi gyakorlatának új szempontból való vizsgálatát feltételezi. Az országgyűlési vitán elhangzott ellenzéki javaslatokból a törvényszövegbe kevés épült be, bár a miniszterelnök például hajlandó volt elfogadni, hogy aki az ajánlást szabályszerűen aláírta, annak az aláírását visszavonni már nem lehet, illetve azt is, hogy a pótlás címén benyújtott aláírások száma is maximálva legyen.160 Figyelemreméltó azonban, hogy mindkét javaslatot kormánypárti képviselő is támogatta (Vay Miklós, Árvátfalvi Nagy István). Előfordult az is, hogy az ellenzék által megfogalmazott javaslatot a miniszterelnök a törvény végrehajtási utasításába kívánta beiktatni arra hivatkozva, hogy az nem törvényi szabályozás keretébe tartozik. így például azt, hogy az elöljáróságnak a hivatalos órák alatt rendelkezésre kell állnia, illetve, hogy mikor kell rendelkezésre állniuk a más hitelesítő fórumoknak.150 151 A kormánypárt elképzeléseinek megfelelő fő rendelkezések azonban változatlanul maradtak a felsőház elé terjesztett törvényjavaslatban. Az 1938. évi választójogi törvényben az ajánlók számának maximálása, az ajánlók korosztály szerinti megosztása, az aláírások hitelesítése és a biztosíték intézménye mind-mind az 1937. évi novella jogi öröksége. Nem változott a választójogi kérdés korabeli megközelítése sem: „[...] t. képviselőtársaim, az a helyzet, hogy nekünk már egészen csavarosán kell gondolkoznunk” — hangzott el a novella vitáján Dulin Jenő megjegyzése.152 Valóban igaz: a mai kutatónak sem elég az egykorú jogszabályok ismerete, a kor észjárásnak megfelelő, „csavaros” gondolkodást is meg kell tanulnia ahhoz, hogy a rendelkezéseket helyesen tudja értelmezni. 150 Darányi, 191/557. 151 Darányi, 191/563. 152 Dulin, 187/455.
