Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1507 hiába várta, hogy egy-egy nagybűnös a méltó büntetését megkapja, mert ekkor megjelent az általános amnesztia.141 A kritikák ellenére Mikecz Ödön államtitkár kizártnak tartotta, hogy választójogi büntető ügyekben korlátozzák az igazságügyi miniszter általános amnesztia előterjesztésére vonatkozó jogát. Ha az igazságügyi miniszter az államfőnek előterjesztést nem tehetne, „[...] ez alkotmányjogunk egész rendszerével ellentétes” lenne - hangsúlyozta.142 Az 1937. évi választójogi novella jelentősége Visszatérve a tanulmány mottójában felvetett gondolatra: valóban akkora jelentősége volt a választójogi novellának, mint ahogy azt Antal István állította, vagy inkább — miként Buchinger Manó fogalmazott —, a kormány csak „egy félvagy egynegyed grammos politikai aszpirinnel áll az ország elé ennek a javaslatnak a formájában?”143 A novella történeti helyét mindenekelőtt az határozza meg, hogy a kormány beváltotta a titkos választójogra vonatkozó ígéretét az 1938. évi választójogi törvénnyel — más kérdés, hogy azt már Imrédy Béla miniszterelnöksége idején fogadták el. E tekintetben tehát az ellenzék aggodalma alaptalan volt, a novella valóban csak néhány idó'közi választásra vonatkozott, általános választáson való alkalmazására - az eredeti elképzelésnek megfelelően — nem került sor. így az 1937. évi VIII. törvénycikk — Drobni Lajos szavaival élve - „a titkos választójog előszele” és „kétségtelenül kellemes apéritif ’ volt,144 különösebb jogtörténeti értéke azonban megítélésünk szerint nincs. A képviselőházi vitaanyagot tanulmányozva még az avatatlan szemlélőnek is nyomban feltűnik az, hogy kilenc ülésen (nyomtatásban 175 oldalon) át folyt ennek a mindössze nyolc szakaszból álló törvényjavaslatnak a tárgyalása.145 Harmincán szóltak hozzá, ami világosan jelzi, hogy igencsak érzékeny kérdéshez nyúlt hozzá a kormány. A novella kapcsán mindenekelőtt a jelöltajánlásnak a korszak választójogában való kiemelt szerepére kívántunk rámutatni. Újabb szakirodalmunk ugyanis nem fektet megfelelő súlyt erre a kérdésre, pedig láthattuk, hogy az ajánlás sokszor már választást is jelentett egyben. Nem véletlen tehát, hogy ez volt a kor választójogának az egyik legfontosabb, reformra szoruló területe. A novella mélyen beágyazódik az 1930-as évek második felének alkotmányjogi kérdései, így a kormányzói- és a felsőházi jogkör kiterjesztésének, a titkos választójog bevezetésének, valamint a képviselői összeférhetetlenség problémáinak sorába, 141 Meizler, 192/585. és 186/423. 142 Mikecz, 192/587. 143 Buchinger, 185/371. 144 Drobni, 187/451. 145 A tizedik, 193. számú ülésen (1937. március 3.) már a törvényjavaslat harmadszori olvasása következett, vitának ekkor már nem volt helye.
