Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1506 HOLLÓSI GÁBOR és bűncselekményeket meg fogja torolni, mert azt fogják mondani a bíróságok, hogy ez kizárólag a választásra és a szavazásra vonatkozik, nem pedig az ajánlási cselekményekre.”137 A büntetendő cselekmények és a lehetséges elkövetők túl szűkre szabott köre azonban csak az egyik hibája volt a novella megtorló rendelkezésének. A kiszabható büntetésnek kétévi fogház volt a maximuma, de ennek Meizler szerint valójában nem lesz visszatartó ereje: „Ez a kétévi fogházbüntetés csak olyan embert ijeszthet meg, aki nem ismeri a gyakorlatot. Ez csak elmélet, hogy kétévi fogházbüntetést kap, mert a gyakorlatban a korrekcionalizálás elvénél fogva, amelyet a büntetó'törvény lehetővé tesz, [ez] nem több mint 20 pengő pénzbüntetés.138 Nincsen megszabva az alsó határ, s a bíró azt mondja — nagyon helyesen teszi a bíró a jelen esetben -, hogy ha 100 választójogi bűncselekmény fordul elő, miért alkalmazzak egyetlen egy esetben ilyen súlyos büntetést, amikor tudom, hogy 99 bűnös pedig megmenekül.”139 Mikecz Ödön belügyi államtitkár annyival intézte el a kérdést, hogy „T. Képviselőtársam [Meizler Károly - H. G.], ha ítélet nincs, az nyilván azt mutatja, hogy nem történt feljelentés, vagy a bíróság nem állapította meg, hogy bűncselekmény történt.”140 Mindazonáltal a kívánt cél akkor sem biztos, hogy elérhető lett volna, ha az új törvény börtönbüntetést alkalmaz. Meizler ugyanis egy választójogon kívüli szempontra is felhívta a figyelmet, nevezetesen arra, hogy Magyarországon az általános választásokat - szinte már rendszerré válva — nyomon követte az a gyakorlat, hogy a választási bűncselekményeket elkövetők általános kegyelmet kaptak. Ezért csak a „kis bűnösök” bűnhődtek, akik éljenezni merték az ellenzéki jelöltet, vagy aki letakarta a kormánypárt plakátjának a szélét, mert a saját plakátját ferdén ragasztotta fel. Az ő tetteiket ugyanis nem a bíróság, hanem a szolgabíró bírálta el. Ezek az 1-4 napos büntetésüket már rég leülték — melybe talán pont a választás napja is beleesett —, mire a „nagy bűnösök” számára a főtárgyalást a törvényszéken egyáltalán kitűzték. Az ország azonban 137 Soltész, 192/585. 138 „Ha az enyhítő' körülmények annyira nyomatékosak vagy olyan nagy számmal forognak fenn, hogy a cselekményekre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne: ez esetben ugyanazon büntetési nem a legkisebb mértékig leszállítható, és ha ez is túl szigorú volna: határozott idó'tartamhoz kötött fegyház helyett börtön, börtön helyett fogház, fogház helyett pénzbüntetés — ezen büntetési nemek legkisebb mértékéig állapítható meg.” 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetó'törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. C.Csemegi kódex”) 92. §. (http://www. 1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5799, letöltés 2016. aug. 5.) 139 Meizler, 192/585. és 186/423. A bírák helyzete valóban reménytelen volt. Erról így írt Borsos Endre közigazgatási bíró: „Budapesten a választópolgárok száma jóval meghaladja a 300 000-et. Ha a kettős ajánlással kapcsolatos hamisítások kiterjednek a választók nagyobb részére, kérdem, lehetséges és érdemes-e a kihágási eljárások százezreit folyamatba tenni és lefolytatni? A kihágások ilyen tömege ugyanis úgy elárasztaná a bíróságokat, hogy más, komolyabb ügyek elintézése fennakadást szenvedne.” Idézi Berecz S.: A tökéletes i. m. 104. 140 Mikecz, 192/587.
