Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1505 Jogos volt az aggodalom a tekintetben is, hogy az ajánlókat esetleg az ajánlási ív aláírásában fogják megakadályozni. Ez leginkább egy Kun Béla által előadott esetből érthető meg, amelyben igaz, nem egy ajánlási, hanem egy szavazáson történt visszásságra hívja fel a figyelmet: „Magam voltam ott egy katolikus községben [Mezőkeresztesen], ahol a plébános vezetése mellett a választók mind a református papra, Tildy Zoltánra, a független kisgazdapárt jelöltjére akartak szavazni. A szavazóhelyiségtől körülbelül 200 lépésnyi távolságban lévő kis közben, amely derékszögben hajlott a szavazóhelyiséghez vezető útra, zárták el a mi választóinkat. Kijött a választási elnök és kérdezte, hol vannak a szavazók. Mondottuk, ott vannak, száznál többen szavazni akarnak jönni. Azt mondotta a választási elnök: nem látom őket, jöjjenek. Rendelkezést adott, hogy jöjjenek, de titokban ugyanez a választási elnök úr rendelkezést adott a csendőröknek, a karhatalomnak, hogy a mi választóinkat ne engedjék ki a közből, hogy ne láthassa meg őket, amint az útvonalon végignéz. Akkor azután azt mondotta, hogy mivel a Tildy-párti szavazók csak a t. képviselő úrnak — mármint nekem — a fantazmagóriájában élnek, de nem jelentkeznek, a szavazást le fogjuk zárni.”133 Több képviselő is azt javasolta, hogy az ajánlások gyűjtésénél a köztisztviselők korteskedését el kellett volna tiltani. Rassay Károly elszomorítónak tartotta, hogy tanítók, jegyzők, szolgabírák, rendőrségi közegek ajánlási íveket hordoznak magukkal azért, hogy összegyűjtsék az ellenzéki jelölt elől az aláírásokat.134 Fábián Béla is hangsúlyozta, hogy helytelenek tartja, hogy a szülőknek a pártgyűlésekre szóló meghívókat az elemi iskolás gyermekekkel küldik haza. Felháborította, hogy a köztisztviselők a kormánypárt jelvényével járnak a hivatalba. Megemlítette, hogy már valódi ázsiója volt a kormánypárti jelvénynek a Gömbös-kormány utolsó idejében: ha valaki az adóhivatalba vagy a minisztériumba ment, kölcsönkérte a szomszédjától — aki tagja volt a kormánypártnak - a kormánypárti jelvényt, és a hivatalban úgy jelent meg.135 A törvény kodifikátorai azonban a felhozott érvek ellenére sem változtattak a bűncselekmények és az elkövetők körén. Arra hivatkoztak, hogy ha valaki közreműködik abban, hogy a választás vagy a szavazás eredménye törvényellenesen álljon elő, annak tettét már az 1925-ös választójogi törvény is bűncselekménynek nyilvánította.136 Nem lenne értelme tehát a kettős szabályozásnak. Soltész János viszont attól tartott, hogy az említett törvényhely alkalmazása az ajánlásokhoz kötődő visszaélésekre nem lesz nyilvánvaló. „Nem lesz olyan bíróság ebben az országban, amely [...] az ajánlás körül felmerült visszásságokat 133 Kun, 191/552. 134 Rassay, 188/480. 135 Fábián, 190/522. 136 1925. évi XXVI. te. 158. §. Lásd Hollóst Gábor: A választói jog védelme és kapcsolata a büntetőjoggal a két háború közötti években. Iustum, Aequum, Salutare 11. (2015: 4. sz.) 49-64.
