Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1504 HOLLÓSI GÁBOR az óvadékrendszert választási rendszerünkbe, attól félek, hogy kiküszöbölni már nem fogjuk.”126 A többszörös ajánlás tilalma A novella a több ajánlási ív aláírását, illetve aláíratását is vétségnek minősítette, és két évig terjedhető fogházzal büntette.127 Emellett a többes ajánlásnak volt nem büntetőjogi jellegű következménye is: a többször szereplő aláírást minden ajánlási íven érvénytelennek kellett tekinteni.128 Erre vonatkozóan egy 1931-es belügyminiszteri rendelet még más szabályt állapított meg: az aláírás érvényben maradt azon az ajánlási íven, amelyiken először bírálták el.129 „Magam láttam felsőbb hatóságok bizalmas utasítását a bíróságokhoz, amelyekben elrendelték, hogy azon az ajánlási íven kell elfogadni az ajánlást eredetinek, amelyiket a választási biztos először a kezébe vesz. Én pedig olyan választási biztossal még nem találkoztam, aki az ellenzéki ajánlásívet vette volna először kezébe.” — mondta Soltész János a novella vitáján elhangzott beszédében.130 Magát a büntetőrendelkezést is számos kritika érte. Egyrészt, hogy csak a kettős ajánlást torolta meg, de büntetlenül hagyta a kötelességüket megszegő választási tisztviselőket. Nem rendelkezett például olyan esetre, ha a választási biztos az ajánlási ívről neveket törölt, de a pótlás szükségességéről a jelöltet nem értesítette, vagy ha a választási elnök az ajánlási ívről törölt választók névsorát a községi elöljárósággal nem közölte, vagy ha a községi elöljáróság ezeket a választókat nem tájékoztatta arról, hogy megnyílt számukra a szavazás lehetősége.131 Sőt, a novella nem minősítette büntetendő cselekménnyé azt sem, ha az ajánlókat kényszerítették vagy éppen meggátolták abban, hogy aláírják az ajánlási ívet, vagy ha megakadályozták az aláírások hitelesítését. Az ipolyszalkai választások esete, amit Soltész János idézett fel, nyilvánvaló példa volt a kényszerítésre: „Az ajánlási íveket úgy a községi főjegyzők, mint az adóügyi jegyzők hónuk alá fogták, és szépen járták sorról-sorra a választókat éppúgy, mint 1935-ben, ígértek és fenyegettek és kettős ajánlások aláírására felbujtottak [...]. Amikor a választó azt mondta, hogy én már aláírtam az ellenzéki jelölt ajánlóívét, akkor az egyik főjegyző ráerőszakolta az aláírást, mondván, hogy: fogja meg a tollat néni — és így a jegyző maga írta oda a választó nevét.”132 126 Csoór, 186/429. 127 1 93 7. évi VIII. te. 7. §. 128 1937. évi VIII. te. 3. § (2). 129 Mojzes, 188/462. 130 Soltész, 184/354. 131 Uő, 192/584. 132 Uő, 184/357.
