Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1503 szociális helyzet javításával, valódi reformprogrammal lehetne védekezni.120 Ennek azonban komoly akadálya, hogy a parlamentből hiányoznak a paraszttömegek és a szabadfoglalkozásúak képviselői. Ennek orvoslására — hasonlóan Tildy Zoltánhoz — a titkos választójog bevezetését tartotta csak alkalmasnak.121 Abban mindenki egyetértett, hogy annak megvalósítása esetén korrektívumokat kellene alkalmazni, hogy a szélsőségek a politikai életben ne tehessenek szert túlzott szerepre - más kérdés, hogy ezzel a népakarat továbbra is torzult volna. A biztosítékot a jelöltnek nemcsak megválasztása esetén adták vissza, hanem már akkor is, ha az összes leadott szavazat egynegyed részét megkapta.122 Ez szigorúbb volt a brit szabályozásnál is, mivel ott már a szavazatok egy nyolcadának megszerzése esetén is visszajárt a letett összeg.123 (Ezzel szemben Írországban a biztosíték visszaadásához egyharmados arányt kellett elérni.124) Vázsonyi János azért is igazságtalannak érezte a javaslatot, mert ha egy egyéni kerületben négy-öt jelölt is elindul, akkor az alapválasztáson a szavazatok egynegyedét jó eséllyel egyikük sem szerzi meg, de ketten pótválasztásra kerülnek. Ok, akik ugyan csak néhány szavazattal kaptak többet, mint az alulmaradok, megmentik kauciójukat, míg a többiek elbukják.125 Csoór Lajos - nem alaptalanul - attól tartott, hogy az általános választásokról szóló törvény is követel majd biztosítékot, és annak összege is csak emelkedni fog: „Nagyon jól tudjuk, hogy ha már egyszer egy bizonyos törvényt megalkotunk, az bizonyos mértékig prejudikál a jövőre nézve is, és attól félek, hogy ha az a titkos választójogi javaslat ide fog kerülni — föltéve, hogy egyáltalában ide fog kerülni — ezt a 2000 pengős óvadékot majd 5000-re fogják akarni felemelni azok az emberek, akiknek az az érdeke, hogy mentői több embert kizárjanak a választás lehetőségéből, vagy pedig hoznak egy olyan javaslatot, amely szerint a mostani képviselők ne legyenek kötelesek óvadékot adni, ami által megint egy kaszt-rendszert hoznánk be. Ha már egyszer bevezettük ezt 120 Uő, 185/375. Kun Béla is egyetértett azzal, hogy a szociális reformok a legjobb ellenszerei a szélsőséges mozgalmaknak: az állásnélküli diplomások elhelyezése, a gyermekétkeztetés, a kórházi ápolási költségek szegényekre tekintettel való meghatározása, a progresszív adó, a kartellek adóztatása és a jövedelemhalmozás megakadályozása. Továbbá hangsúlyozta, hogy nemcsak „senkiháziak”, hanem igen sok elkeseredett is van a nyilaskeresztes mozgalomban. Kun, 191/553-554. Olyan gazdasági és szociális korrektívumokat sürgetett Rakovszky Tibor is, amelyek mellett a szélsőségek már nem tudnának érvényesülni. Kun Béla felsorolásán túl Rakovszky megemlítette a telepítés, a mezőgazdasági napszámbérek becsületes megállapításának és az aggkori biztosítás bevezetésének szükségességét is, továbbá, hogy a közvetett adórendszerről közvetlenre kellene áttérni, s a jövedelmet kellene adóztatni. Rakovszky, 189/491—492. 121 Uő, 185/371-372.; Tildy, 188/474. 122 1937. évi VIII. te. 4. § (3) a) és b). 123 Vázsonyi, 191/566. és 187/437.; Buchinger, 185/373. 124 Meizler, 191/566. 125 Vázsonyi, 187/437. és 191/566.
