Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1502 HOLLÓSI GÁBOR Volt azonban a kritikának egy másik szempontja is, nevezetesen az, hogy ha a javaslat valóban a szélsőségek és a demagógia visszaszorítását célozza, akkor épp az ellenkező hatást váltja majd ki. Szintén Meizler mutatott rá arra, hogy a biztosíték bevezetése a parlamentarizmus-ellenes szélsőségek malmára hajtja a vizet. Ha ugyanis egy párt száz jelölttel akar indulni - érvelt —, csak a kaució kétszázezer pengőbe fog kerülni, a további választási költségekkel együtt pedig összesen hat-nyolcszázezer pengő jön ki. Tehát mindenki arra fog gondolni, hogy ez a pénz a gazdasági élet szereplőitől származik.116 Itt kapcsolódott össze a novella vitája az országgyűlési képviselők függetlenségének (összeférhetetlenségének) kérdésével, amelynek rendezését várta Darányitól az ellenzék.117 A parlamentarizmust elsöpörni akaró, nyilas hatalomátvétel veszélyére is felhívták a figyelmet a képviselők a kérdés kapcsán.118 Buchinger Manó például úgy látta „[...] hogy a választások alkalmával a nyilasok és minden más ilyen hasonló, szélsőjobboldali irányzat számára a pénzszekrények itt is meg fognak nyílni.”119 Szerinte a demagógia ellen hatékonyan csak a 116 Uő, 191/567. 117 „Nagyon szomorú, amikor azt látja az ember, hogy egy szál úszónadrágban jönnek ide be olyanok, akik arany palástban távoznak ebből a Házból.” — jelentette ki Rakovszky Tibor, majd így folytatta: „Hiányolom, hogy az igen t. [tisztelt] miniszterelnök úr nem jelentette be a negyedik közjogi javaslatnak, hogy az összeférhetlenségi [korabeli szóhasználat! - H. G.] törvényjavaslatot fogja ide a Ház elé hozni, mert a korrektívumokat elsősorban nem a választókkal, hanem a megválasztottakkal szemben kell megalkotni”. Hangsúlyozta, hogy a közvélemény csak akkor fog megnyugodni, ha a képviselők a közérdeket fogják előtérbe helyezni, ezért az igazgatósági és más tagságaikat meg kell szünteti. Rakovszky, 189/489. 118 Tildy Zoltán a novella vitáján egy nyilas kiadványból olvasott fel olyan szöveget, amely alig tűrte a nyomdafestéket: „»Törekvésünk az« - írja ez a füzet -, »1. hogy az ellenséges pártok minél többször legyenek kénytelenek összepaklizni egymással, 2. hogy minden irigy, alattomos zsidópuli szociáldemokrata maradjon továbbra is. [...] 3. hogy minden értéket jelentő egyén otthagyja, ellenben minden félmunkába belenyugvó, rátarti, gyáva, önzetlenséget csak színlelő, de alaptermészetében osztálygőgös félember továbbra is maradjon meg a Független Kisgazdapártban. [...] Arra kell törekednünk, hogy a kormánypárt együtt szavaztassa le a kartellhősöket, a pénzéheseket, a talpnyalókat, bankzsidókat és cigányokat, a megvesztegethető és megfélemlíthető senkiháziakat, egyszóval azokat, akiknek szívük nincs s bölcsességüket egyedül a húsosfazék körüli nyalakodásban látják. Arra kell törekednünk, hogy minden ellenséges párt a saját tehetetlenségébe, gyávaságába vagy erkölcstelenségébe fulladjon bele. [...] Valamennyi párt és a parlament fel lesz oszlatva. A nemzeti szocialista párt azonban, mely a hosszú és sokszor oly keserves harc alatt magába szedte a nemzeti lélek színe javát, mint egyedüli párt marad.«” - Tildy, 188/472. Az 1938. évi XIX. törvénycikkel a választójogosultak aránya kétségkívül nem emelkedett, sőt 3-5%-kal csökkent, e tény megítélésekor azonban mindenképpen érdemes figyelemmel lennünk a fentiekre. A pontos adatokat lásd Püski Levente: A Horthy-rendszer (1919—1945). Bp. 2006. 103. Összefüggésben van ezzel az 1938. évi választójogi törvénynek az a rendelkezése is, mely szerint olyan programmal, amely a nemzeti állam és társadalom törvényes rendjének felforgatására vagy megsemmisítésére irányul, senkit sem lehet jelölni. Lásd 75. § (2). 119 Buchinger, 191/571.
