Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1501 A választási biztosíték A novella úgy rendelkezett, hogy a képviselőjelöltnek - vagy helyette bármely választónak — biztosítékot, más néven kauciót vagy óvadékot kellett letennie, melynek összegét 2000 pengőben határozta meg.109 A képviselőház közjogi bizottsága szerint ennek az volt a célja, hogy a jelölés „komolyságát” biztosítsa, mivel szerinte ez az összeg nem jelenthetett akadályt egy olyan jelölt számára, aki a választók bizalmára jogosan számot tarthat.110 A „képviselőjelölti adó” — így nevezte el a biztosítékot szellemesen Meizler Károly —, több képviselőből is heves reakciót váltott ki.111 Nem véletlen, hogy a novella országgyűlési vitáján felmerülő társadalmi problémák nagy része ezzel a kérdéssel kapcsolatban került terítékre. Buchinger Manó úgy érezte, hogy a kormány a munkásság parlamenti képviseletét veszi célkeresztbe, amikor arra hivatkozik, hogy van kaució Angliában is, illetve, hogy azt a szélsőségek és a demagógia elleni védekezés miatt szükséges bevezetni. A javaslat igazi célja azonban az — mondta —, hogy a választáson való indulás lehetőségétől a munkások és proletárok jelöltjeit megfossza, így a szociáldemokratákat, azaz a munkásság érdekeinek szószólóit ne csak a falvakból, hanem a választási harcból is kiszorítsa.112 Meizler Károly szerint pedig ezután a földmunkások, kisiparosok és kispolgárok közül sem fog senki bekerülni. Szellemes példaként Nagyatádi Szabó Istvánt hozta fel, aki — ha a választási biztosítékot huszonöt évvel korábban már bevezették volna - valószínűleg csak a későbbi szobrának helyéről bámulta volna a képviselőházat, mert lehetséges, hogy nem lett volna kétezer pengője.113 Vérlázító igazságtalanságnak tartotta, hogy egy gazdasági cseléd, egy kubikos, egy kisgazda vagy egy kisiparos tagja lehet a magyar felsőháznak, a képviselőháznak viszont nem, mert nincsen kétezer pengője a jelölési eljárásra.114 Úgy vélte, hogy a bevezetni tervezett ajánlási rendszer nem más, mint a már bent lévő képviselők merő pozícióvédelme. Azok a képviselők ugyanis, akik negyedévenként majdnem kétezer pengőt kapnak, félre tudnak tenni maguknak kaucióra, nem úgy, mint azok, akik a képviselőházból kimaradtak. Nem engedhető tehát meg, hogy maga az ajánlás is korrektívum, előzetes szelekció eszköze legyen.115 109 1937. évi VIII. te. 4. § (1). 110 „Különben egészen komolytalan és gyökértelen emberek jelentkeznének tisztán azért, hogy egyrészt zavart keltsenek, másrészt, hogy talán saját magukat előtérbe helyezzék...” — magyarázta Darányi miniszterelnök a rendelkezést. Darányi, 191/557. Az ilyen jelölteket Petrovácz Gyula „link-jelölteknek” hívta. Petrovácz, 190/538. 111 Meizler, 187/449. Közbeszólás Rajniss Ferenc beszédébe. 112 Buchinger, 185/372-374. „Nálunk ugyan a helyzet eddig az volt, hogy csak a kávéházi főpincértől követeltek kauciót, nehogy megszökjenek a lózunggal” — mondta. 113 Meizler, 191/567. 114 Uő, 186/421. 115 Uő, 186/422.
