Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1500 HOLLÓST GÁBOR A kérdés azonban korántsem volt ennyire egyszerű, amit az is bizonyít, hogy a Bethlen-kormány egyszer már ejtette az ötletet, amikor az 1925-ben a választójogi törvény kapcsán felmerült. Vázsonyi János attól tartott, hogy ha mindenütt bevezetésre kerül is majd a titkos szavazás intézménye, akkor is meg fog maradni a nyílt szavazásnak ez az utolsó csökevénye. Azaz a rendelkezés „prejudikálhat” az általános választásokról szóló törvényre. Ezen kívül aggályosnak tartotta azt is, hogy egyes pártok ezzel már előre 100—150 biztos szavazatot kapnak. Ez a megoldás ugyanis lehetővé teszi, hogy a mindenkori kormány a közigazgatás és adóügyi igazgatáson keresztül a függő helyzetben lévőket és a hova szavazás tekintetében megbízhatatlanokat presszióval előre le tudja kötni.105 Egy konkrét eset jól megvilágítja a probléma lényegét. „Egy bányavállalatnál megtörtént, hogy kirakták az összes munkakönyveket az asztalra, és behívták a munkásokat: ott volt az egységespárti ajánlóív aláírás céljából. Aki aláírta, annak a munkakönyvét visszarakták a szekrénybe, az munkában maradhatott, dolgozhatott tovább, aki azonban netalán ellentállott, vagy nem írta alá, annak a munkakönyvét kiadták és az illető megszűnt a vállalat munkása lenni.”106 További problémát jelentett, hogy a szavazás titkossága száz emberre nézve elveszik, s hogy aki ajánlott, az valójában egyáltalán nem biztos, hogy arra a pártra is akar majd szavazni. Darányi Kálmán miniszterelnök a kritikát azzal a megjegyzéssel ütötte el, hogy aki aláírja az ajánlást, de máshova szavaz, annak a magatartása erkölcstelen.107 A visszaélésekről ezúttal sem vett tudomást. Rupert Rezső rámutatott további két olyan lehetőségre is, amellyel az ajánlók leszavazottságának szabályával visszaélve befolyásolható a választás eredménye. Elvileg megtörténhet - érvelt -, hogy valaki a százötven aláírást ötvenszer fogja magának összegyűjteni. Ebből természetesen csak egyszer százötvenet fog benyújtani, ám a 49 másik lista aláírói arról, hogy be sem adták aláírásaikat, mit sem fognak tudni. „Nézd, aláírtad az ívet, te most már nem szavazhatsz” — mondják majd nekik. Másrészt az is előfordulhat — folytatta -, hogy a nagytőke ötven jelöltet futtat, és ezzel ötezer embert máris lefoglalnak. Az utolsó pillanatban azonban — záróra előtt — 49 visszalép, vagy beadatják velük a gondnokság alá helyezési kérvényt. Ezzel elmeállapotukra tekintettel a cselekvőképességüket elvesztik, így nem lehet őket országgyűlési képviselőkké megválasztani. Ez esetben még a kaució sem vész el, a gondnokság alól pedig felmentik őket már a választást követő héten.108 105 Vázsonyi, 192/578. és 187/437-438. 106 Propper, 192/581. „Az alkalmazott valósággal remeg ma a munkáért” - mondta Buchinger Manó. Buchinger, 192/580. 107 Darányi, 191/556. 108 Rupert, 191/573-574. és 190/536. Vö. Soltész, 191/569.
