Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1499 kormánypárt egy kérvényt, le akarja másoltatni a névjegyzéket, azoknak adta ki a névjegyzéket.”97 Jogos volt tehát a képviselők aggodalma, hogy a novella hitelesítésre vonatkozó szakasza a közigazgatást és a bíráskodást még mélyebben be fogja kapcsolni a választásokba. Attól tartottak, hogy a „közjegyzőhöz való futkosás” csak „új gát- és akadályversenyeket teremt” a jelöltek számára.98 Ezért többen is a leghelyesebbnek azt tartották volna, ha nem lenne hitelesítés, hanem az ajánlás benyújtói felelnének azért, hogy az aláírások valódiak.99 E kérdéssel függött össze a személyazonosság igazolásának a problémája is, amit a közjegyzői törvény szabályozott ugyan, de azt értelemszerűen sem a járásbíróságoknak, sem a községi elöljáróságoknak nem kellett alkalmazniuk.100 A joghézag veszélyére többen felhívták a miniszterelnök figyelmét.101 Darányi ennek ellenére arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közjegyzői törvényre való hivatkozás elegendő biztosítékot jelent, az ajánlók személyazonosságának megállapítására irányuló minden további szabályozás pedig felesleges.102 Az ajánlás és a szavazás összevonása A törvényjavaslat, majd a törvény szerint is, az ajánlás érvényesnek elfogadott száz aláíróját úgy kellett tekinteni, mint akik az ajánlott jelöltre már leszavaztak, tehát nem volt szabad őket szavazásra bocsátani.103 E rendelkezésre kielégítő magyarázatot azonban sem a képviselőház közjogi bizottságának jelentésében, sem a törvényjavaslat indoklásában nem találunk. Előbbi arra hivatkozik, hogy mindez az ajánlási eljárás „mostani” formájából „természetszerűen” következik, az utóbbi pedig arra, hogy az ajánlások hitelesítése az, ami e szabályt indokolttá teszi.104 97 Rupert, 190/535—536, rövidebben 191/562. 98 Buchinger, 185/372. 99 Meizler, 186/418, 191/556.; Drobni, 187/450. 100 1874. évi XXXV. törvénycikk a királyi közjegyzőkről, (http://www.1000ev.hu/index. php?a=3¶m=5647, letöltés 2016. aug. 5.) 101 Dulin, 187/456.; Mojzes, 192/587.; Soltész, 191/561. és 184/354. „Nánássyval az történt, hogy tíz éven keresztül tárgyalt mint ügyvéd a választási biztosnál, mint bírónál, és a választáskor azzal állt elő a választási biztos: kérem, én nem ismerem a jelölt urat, tessék igazolni a magyar állampolgárságát. Minthogy Nánássynak nem volt a kezénél magyar állampolgárságát igazoló irat, nem indulhatott jelöltként, bár bejegyzett ügyvéd volt, tehát nemcsak feltételezni lehetett, hanem joggal következtetni lehetett arra, hogy magyar állampolgár.” — Meizler, 186/419. A választási biztos minden esetben bíró volt. Vö. 1925. évi XXVI. te. 53. § (4). 102 Darányi, 191/556. 103 1937. évi VIII. te. 6. § (1). 104 Jelentés, 376/174.; Indoklás, 190/256.
