Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1498 HOLLÓSI GÁBOR illetve választási biztos volt jogosult.91 Dulin Jenő e feladatot inkább egy helyre összpontosította volna: „Egyszer aláírja nevét a választó, illetőleg ajánló a járásbíróságnál, akkor elmegy a közjegyzőhöz s aláírja ajánlóívét a másik jelöltnek, végül elmegy a választási biztoshoz s ott aláírja a harmadik jelöltét” — mondta.92 A többszörös ajánlással kapcsolatos visszaéléseket tehát úgy szüntette volna meg, hogy a hitelesítésre csak egyfajta közeget ruházott volna fel. Azonban a törvényjavaslatot kritizáló képviselők többsége ezzel épp ellenétes irányú módosításra törekedett. Azt szerették volna elérni, hogy a hitelesítés jogát a választási biztos még a közjegyzői és a járásbírósági székhelyeken is megkapja.93 A törvényjavaslat (és utóbb a törvény is) ugyanis akként rendelkezett, hogy a választási biztos csak olyan kerületekben hitelesíthetett, ahol sem közjegyzőnek, sem járásbíróságnak nem volt székhelye.94 Rupert Rezső felvetette, hogy a hitelesítés jogával ruházzák fel az ügyvédeket is.95 A képviselők fontosnak tartották, hogy több fórum is az érintettek rendelkezésére álljon. „Sajnos, saját tapasztalatomból tudom, hogy a választási biztost úgy is el lehet helyezni, hogy ne lehessen hozzáférni. A keszthelyi főszolgabíróságon úgy helyezték el a választási biztost, hogy a választási biztos szobájába csak a főszolgabíró szobáján keresztül lehetett bemenni, minthogy pedig a főszolgabíró a reggeli óráktól a késő délutánig állandóan tárgyalt, állandóan embereket fogadott, következésképpen az ő szobáján keresztülhaladni nem lehetett, és így a választási biztost megközelíteni lehetetlen volt. [...] Valósággal internálva van a választási biztos ilyen helyeken. Méltóztassék most egyedül erre a választási biztosra rábízni az ajánlás hitelesítését, fogadni merek, hogy akkor az egyhangú választások folytatódni fognak.”96 Hasonló történet mesélt el Rupert Rezső is. „Elmondom az 1931-es szentesi esetet” - kezdte. „Két közjegyző van ott. Panaszt adtunk be a mandátum ellen. A hitelesítést elkezdte az egyik közjegyző, egy félóra múlva bejött valaki, a fülébe súgott valamit, a közjegyzőnek ilyen vagy amolyan tanyára kellett elmennie végrendeletet alkotni. Alig hogy megjött, ott volt egy negyedórát, megint más tanyára hívták. Elmentünk erre a másik közjegyzőhöz; az elutazott, beteg. Elment az ember a királyi járásbírósághoz; a bírák mozdulni sem tudtak a sok dologtól. Táviratozni kellett a szegedi kamarához, küldjön az közjegyzőt. Küldtek is Makóról közjegyzőt—kétszeres pénz, kétszeres költség—, de hiába jött meg a közjegyző, nem állt rendelkezésére a választói névjegyzék, mert az egyik közjegyző elzárta, elutazott, a város polgármestere pedig azt mondta, hogy éppen most adott be a 91 1937. évi VIII. te. 1. § (2). 92 Dulin, 187/455. 93 Meizler, 186/420., Soltész, 184/354. és 191/560. 94 1937. évi VIII. te. 1. § (3). 95 Rupert, 190/535. és 191/561. 96 Meizler, 186/419.
