Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1496 HOLLÓSI GÁBOR Az ajánlók korcsoport szerinti megosztása Az új törvény azt is megkövetelte, hogy a száz ajánló fele olyan személy legyen, aki a 30. életévét betöltötte.76 Ennek a hivatalos indoklás szerint az volt az oka, hogy korlátozzák az olyan jelölt fellépését, aki „csupán a fiatalabb évfolyamban lévő, tehát politikai kiforrottsággal még nem rendelkező választók bizalmát élvezi”.77 „Mert aki egy választókerületben nem tud összehozni olyan 50 ajánlót, aki tényleg betöltötte a 30-ik évét — akik tehát koruknál fogva is elég komoly emberek ahhoz, hogy el tudják bírálni, helyes-e annak a képviselőjelöltnek a választókerületben indulása, vagy az illető programjának a támogatása az menjen a kávéházba és ott politizáljon”- mondta Mojzes János.78 Mindazonáltal számos képviselő hevesen kritizálta, hogy életkori cenzus épült be az ajánlási szabályokba. Rakovszky Tibor úgy látta, hogy ezzel csak éket vernek az idősebbek és a fiatalabbak közé.79 Buchinger pedig egy logikai hibára hívta fel a figyelmet, mely szerint problematikus, hogy valaki választó lehet, miközben nem vehet részt az ajánlásban. Ebben „új farkasvermek” teremtését látta.80 Meizler pedig arra hivatkozott, hogy a magyar bíró például 26 éves korában már ítélet hoz.81 A legszenvedélyesebben azonban Vázsonyi János érvelt a javaslat ellent zeneszerzőket, költőket, festőket, felfedezőket, politikusokat és hadvezéreket sorolt fel, akik a 30. életévük betöltése idejére már igen jelentős eredményeket értek el, és híresek lettek. Hangsúlyozta, hogy például Beethoven, Goethe, Raffaello, Kolumbusz, Julius Caesar, Napóleon, illetve Petőfi nemhogy képviselő, de még ajánló sem lehetne, ha a mai Magyarország állampolgárai volnának.82 Vázsonyi érvelése nemcsak a szenvedélyessége miatt figyelemreméltó, hanem egyben kritika a magyar választójog magas korhatára felé is, mely a korszak utolsó választójogi reformjának országgyűlési vitájára nézve szintén előremutató.83 Darányi Kálmán miniszterelnök mindezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy ennek a rendelkezésnek a célja a választóközönségnek az ajánlási rendszerre való hű letükrözése volt.84 Darányi azonban nem mondott igazat, s erre már Meizler Károly is felhívta a figyelmet. Szerinte ugyanis a törvényjavaslat beterjesztői attól tartottak, hogy a fiatalság komoly része a szélsőségekkel értene egyet.85 Ezzel a törvényjavaslat-hellyel kapcsolatban tehát felszínre került 76 1937. évi VIII. te. 1. § (1). 77 Indoklás, 190/255. 78 Mojzes, 188/463. 79 Rakovszky, 189/488. 80 Buchinger, 185/372. 81 Meizler, 191/559. 82 Vázsonyi, 187/438—439. 83 1938. évi XIX. te. 84 Darányi, 191/556. 86 Meizler, 191/559.
