Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1495 [eljáráshoz, megoldáshoz — H. G.] fordulni, amelyről eleve tisztában van, hogy az igazságot meg sem közelíti.”72 A novella országgyűlési vitáján Vázsonyi János két ilyen „expedienst” mutatott be, ugyancsak a főváros példáján: „A pesti oldalon az északi és a déli kerület elbírálása homlokegyenest ellenkező szempontból történt az 1935. évi legutóbbi választáson. Budapest északi kerületében ugyanis rendkívül konciliáns [engedékeny - H. G.] volt a választási bizottság, és az induló [...] kilenc párt közül minden pártról feltételezte anélkül, [...] hogy bármilyen ajánlási vizsgálatba is mélyedt volna el — hiszen 48 vagy 24 óra alatt ez fizikailag tökéletesen lehetetlen is -, hogy a kellő számú ajánlást benyújtotta, annak ellenére, hogy több ajánlást adtak be, mint ahány szavazója a kerületnek van. A bizottság feltételezte, hogy minden párt rendelkezik is tényleg 5000 ajánlóval, és mi történt? Az induló kilenc párt közül négy párt nem szerzett 5000 szavazót, sőt sokkal kevesebbet. [...] Ugyanakkor [...] Budapest déli kerületében a választási bizottság rendkívül szigorúan járt el, és fizikailag szinte képtelen lévén az ajánlások elbírálására, megvizsgálására, pusztán és kizárólag érzés szerint nem tételezte fel, hogy 5000 ajánlással rendelkezik, és elütött az indulástól egy olyan pártot, amely párt petíciójának alapján megismételt választáson több mint 10 000 szavazatot kapott. [A rendszer tehát - H. G.] lehetővé teszi az elbírálást aszerint, hogy a kormányzópártnak mi kellemes, és hogyan tudja kihozni minél inkább a maga lehetőségeit aszerint, hogy minél több pártot futtat-e egy lajstromos kerületben, hogy azok szétszedjék egymást vagy aszerint, hogy egy olyan pártot, amely az ő szavazatait vonná el, nem enged futni.”73 A jelöltek indulásához szükséges ajánlások számát tehát azért csökkentették és maximálták is egyben, hogy az ajánlási küzdelem ne legyen egyenlő a választással, ezáltal csökkenjen a visszaélések száma, és a választási biztos is jogszerűen végezhesse a munkáját. Voltak azonban olyanok, akik sokallták még a száz aláírást is. Buchinger Manó például felhívta a figyelmet arra, hogy az európai országok egész sorában elég 10—25 ajánló is, közöttük Angliában, ahol elég csupán tíz is.74 Talán Meizler Károly érvelése a legfigyelemreméltóbb és a legérdekesebb e tekintetben, aki arra mutatott rá, hogy mindössze öt államban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Lettországban, Belgiumban és Norvégiában kellett még száz ajánlás, másutt mindenütt jóval kevesebb. Ahol száz ajánló kell - érvelt -, ott mindenütt lajstromos a választási rendszer, tehát az aláírásokat nem egyetlen jelöltnek kell összegyűjtenie. Ahol ajánlás van, ott a jelöltnek nem kell választási kauciót adnia. Ahol pedig 100 ajánlót követelnek meg, ott általában nincsen hitelesítés. Csak Észtországban és Romániában van hitelesítés és kaució is egyben, ám Észtországban már öt, Romániában pedig húsz ajánló aláírásával is el tud a jelölt indulni. Meizler helyesen érzékelte: „Kumulative összegyűjtünk minden tételt”!75 72 Idézi: Berecz S.: A tökéletes i. m. 101. 73 Vázsonyi, 187/435. 74 Buchinger, 185/372. 75 Meizler, 186/420 és 191/566.
