Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1493 előkészítette a titkos választójogot bevezető törvényt, de azt már csak 1938-ban fogadták el, Imrédy Béla miniszterelnöksége idején. A novella hatálya kapcsán elhangzó érvek és ellenérvek lényegében már előre jelezték, hogy az 1938. évi választójogi törvény kapcsán komoly parlamenti vita várható. Amíg például Petrovácz Gyula azzal érvelt, hogy az időközi választások kiküszöbölhetők lennének, amennyiben az egész országban lajstromos, arányos választási rendszert vezetnének be, mivel így minden kerületnek lenne pótképviselője, addig Báró Vay Miklós úgy reagált erre a javaslatra, hogy a magyar nép számára fontos, hogy a képviselőit személyesen is ismerje.61 Az ajánlók száma A képviselőjelölt indulásához szükséges ajánlások számát a novella jelentősen lecsökkentette: a korábbi ezer helyett százban határozta azt meg.62 Ugyanakkor az ajánlók száma jelöltenként semmiképp sem lehetett százötvennél több.63 Annak, hogy a korábbiaktól eltérően nemcsak a minimumot, hanem a maximumot is meghatározta a novella, annak - ahogy Drobni Lajos fogalmazta - „a választók számát meghaladó ajánlók számának matematikai komikuma” volt az oka.64 A probléma minden aspektusa jól kirajzolódik a képviselői hozzászólásokból. Meizler Károly például arra helyezte a hangsúlyt, hogy „az 1931. évi országgyűlési képviselőválasztásoknál Budapest déli választókerületében, ahol 128 000 választó volt felvéve a választók névjegyzékében, beadtak 166 000 ajánlást, azaz 38 000-rel többet, mint amennyi szavazó szerepelt a választói névjegyzékben. Ha most ehhez még méltóztatnak hozzávenni, hogy nagyon sok szavazó nem is élt az ajánlási jogával - hiszen nagyon sokan meghaltak, betegek voltak, vagy távol voltak —, akkor azt kell mondanom, hogy a Budapest déli választókerületében 1931-ben leadott ajánlások legalább is 40 százaléka hamis volt.”65 Petrovácz Gyula lényegében hasonlóan érvelt: „Az első déli kerületi petíció alkalmával alkalmam volt átnézni ezt az anyagot, mert kíváncsi voltam rá, és a hivatalos kimutatásban találtam egy Kovács András nevű lakatosmestert, aki hét ajánlási íven szerepelt. Hétszer szerepelt a különböző pártok ívein, sőt a Nep-nek66 három ívén is szerepelt, (Horváth Zoltán: Nagyon Nep-szerű volt!) ebből tehát látható, hogy az ő nevével annyian éltek vissza, hogy az minden elgondolást felülmúl. Ugyanakkor láttam azonban azt is, hogy tucatjával voltak 61 Petrovácz, 190/539.; Vay, 190/540. 62 1937. évi VIII. te. l.§ (1). 63 Uo. 2.§. 64 Drobni, 187/450. 65 Meizler, 186/417. A korszak választási visszaéléseiről általában lásd Pamlényi Ervin: A Horthy-korszak választási visszaélései. Bp. 1958. 66 Nemzeti Egység Pártja, a kormánypárt.
