Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
AZ 1937. ÉVI VÁLASZTÓJOGI NOVELLA 1489 miniszterelnököt már 1935-ben is interpellálta.39 Ismeretes azonban, hogy Gömbös a választójog reformját hivatali idejének végére halasztotta. Pártközi választójogi értekezletet kezdeményezett a kérdés megtárgyalására, halála miatt azonban a pártokat 1936. december 2-a és 4-e között már hivatali utóda, Darányi Kálmán hallgatta meg.40 Az értekezleten az ellenzék csatlakozott Friedrich István javaslatához, amely szerette volna elérni, hogy már az időközi választásokra megváltoztassák az ajánlási rendszert és hogy egyúttal bevezessék a titkos választás intézményét.41 Darányi az utóbbit elutasította, tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi reformok helyes sorrendjét a kormányzói jogkör szabályozásában, majd a felsőház reformjában, végül a titkos választójogban látta, az ajánlási rendszer azonnali reformját azonban maga is szükségesnek tartotta. A törvényjavaslat Kozma Miklós belügyminiszter „tarsolyából pattant ki”.42 Nagyvonalakban tehát ekként foglalható össze a választójogi novella előtörténete, nem hagyható azonban figyelmen kívül az alkotmányjogi kontextus kérdése sem. Az említett reformok sorrendjével ugyanis az ellenzék a legkevésbé sem értett egyet, és e tekintetben az értekezleten Eckhardt Tibor, a Független Kisgazdapárt elnökének álláspontja mellett sorakozott fel. Eckhardt ugyanis azt képviselte, hogy épp a titkos választójog bevezetésével kellene, hogy kezdődjön az alkotmányjogi reformok sorrendje, hiszen a választójogi reform mélységétől függ, hogy milyen mértékig kell elmenni a szélsőséges politikai irányzatok érvényesülésre jutásától megóvó biztosítékok megteremtésében.43 A választójogi értekezleten abban mindenki egyetértett, hogy szükség van bizonyos választójogi korrektívumok (kautélák) bevezetésére.44 Attól féltek 39 Kun, 191/550. Az interpelláció 1935. október 23-án hangzott el. Eredeti helye: Kun, 1935. 49/388-392. Kun Béla a Kisgazda Pártot épp annak választójogi tervezete miatt hagyta el. 40 A választójogi pártközi konferencián elhangzottakat ismerteti Krivoss Árpád: Választójog, népesség, adóteher. Gazdaságpolitikai alapon készült választójogi tervezet. Bp. 1937. 33-54. 41 A novella országgyűlési vitáján Csoór Lajos és Vázsonyi János utal rá. Csoór, 186/428., Vázsonyi, 187/434. 42 Drobni, 187/450. 43 A novella országgyűlési vitáján Csoór Lajos utal rá. Csoór, 186/428., „Teljesen igaza van Eckhardt Tibor képviseló'társamnak ebben az állásfoglalásában” - mondta Rakovszky Tibor -, „mert filius ante patrem [a fiú előbb lett, mint azt apa; értsd: képtelenség - H. G.], ha először megteremtem a féket és azután megcsinálom a mozdonyt. Egy mozdonynak szüksége van fékre, de hogy csupa fékből álljon a mozdony, ilyet én még nem láttam...” — Rakovszky, 189/489. 44 Mindkét fogalmat széles körben használták a korban, de rendszerint anélkül, hogy jelentésüket pontosan meghatározták volna. A korrektívum (kautéla) a népakarat kifejeződését korlátozó, azt módosító, általában jogi eszközök gyűjtőfogalma. Antal István választójogon kívüli és azon belüli korrektívumokat különböztetett meg, az előző csoportba a kormányzói- és a felsőházi jogkör kiterjesztését sorolta be. Az utóbbiakat pedig anyagi jogi, szervezeti jellegű és technikai korrektívumokra osztotta fel. Anyagi jogi kautélák a választójogosultak számában csökkenést (jogfosztást) eredményeznek, a szervezeti jellegű kautélák a népképviseletbe érdekképviseleti és törvényhatósági elemeket kevernek bele, a technikai korrektí-
