Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1488 HOLLÓSI GÁBOR — három-ötezer pengőben állapította azt meg.33 Az ajánlók számát továbbra is maximálták, azaz az érvényes ajánláshoz megkívánt aláírások számát csak 50%-kal lehetett meghaladni.34 35 A választójogi novella előzményei és alkotmányjogi kontextusa Az 1925. évi választójogi törvénynek a jelöltajánlási rendszere volt a legsebezhetőbb része a gyakorlatban. Nemcsak a jogtudósok, hanem a jogalkalmazók és a politikai élet résztvevői is számtalan kritikát fogalmaztak meg vele szemben. Zsedényi Béla egyetemi tanár „A képviselőjelölés” című kritikus szemléletű munkája már közvetlenül a törvény kihirdetése után megjelent.36 Borsos Endre közigazgatási bíró pedig az 1930-as évek elején a Magyarságban megjelent cikkében így fogalmazott: „Ezzel a módszerrel akár az egész országban egyhangú választást lehet elérni, és az egész ellenzéket ki lehet szorítani a parlamentből.”36 Meizler Károly országgyűlési képviselő pedig a novella vitáján a törvény egyik gyenge pontjának azt tartotta, hogy „a mi választójogi törvényünk nem elekciót — nem helyes kiválasztást — hanem szelekciót, választást csinált már előre az ajánlás révén [...], megakadályozta a legtöbb esetben azt, hogy több jelölt futhasson.”37 S valóban, 1926-ban a nyíltszavazásos kerületek 39%-ában, 1931-ben 34%-ában, 1935-ben pedig 27%-ában a választás egyhangú volt, azaz nem került sor tényleges választásra.38 Azt, hogy a kérdés novelláris úton is megoldható lehet, Herczeg Ferenc vetette fel a Pesti Hírlap hasábjain: „Az ajánlási rendszer kivégzése azonban sem időveszteséggel, sem izgalmakkal nem járna. Meg vagyunk róla győződve, hogy az összes országgyűlési pártok vita nélkül is hajlandók megszavazni ilyen egyszakaszos novellát” - idézte őt Kun Béla, aki az ügyben Gömbös Gyula 33 Uo. 78. § (2). 34 Uo. 80. § (6). 35 Zsedényi Béla: A képviselőjelölés. Miskolc 1926. 36 Borsos Endre: Az ajánlási rendszer hibái. Magyarság, 14. (1931. november 14.) 1-2. Részletekben idézi: Berecz Sándor: A tökéletes választójog. Bp. 1932. 100-105. 37 Lásd Meizler, 186/417. Képviselői kritikák természetesen már megfogalmazódtak a Bethlen-kormány idején is. „Nyugodt lelkiismerettel viselhetjük a felelősséget azért az álláspontért” - mondta Farkas Elemér egy 1928. szeptember 12-i bizottsági ülésen — „amely a választás titkosságának behozatalát egyelőre el akarja odázni, ellenben szükségesnek és sürgősnek látnám magam is, ha az ajánlások tekintetében, amelyekre vonatkozólag a legutóbbi választás, nemkülönben az időközi választások is sok jogos és megszívlelendő aggályt hoztak felszínre, olyan reformot léptetnek életbe, amely megtámadhatatlanná tenné álláspontunkat a nyílt szavazás tekintetében.” — Farkas, 186/423. 18 A választásokról lásd Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza, 1920— 2000. Bp. 2001. Lásd még Erényi Tibor: Többpárti választások és parlamentarizmus Magyarországon 1920-1947. In: Parlamenti képviselőválasztások 1920-1990. Szerk. Földes György — Hubai László. Bp. 1994. 267—284.
