Századok – 2016
2016 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: Az 1937. évi választójogi novella
1484 HOLLÓSI GÁBOR naplókban és irományokban maradt fenn.3 Munkamódszerünk az volt, hogy a vitában keletkezett érveket és ellenérveket a törvényjavaslat leghevesebben kritizált részei köré csoportosítottuk, s a tanulmány szerkezetét is ennek megfelelően alakítottuk ki. A módszerből következik, hogy az elemzés elsősorban problémacentrikus, tehát nem a pártálláspontokra koncentrál, nem tartja szem előtt a felszólalások kronologikus sorrendjét, s még az általános és a részletes vita különválasztására sem helyez hangsúlyt. Utóbbinak azért sem lett volna értelme, mert a képviselők módosító indítványaik kapcsán az általános vitában már kifejtett nézetüket lényegében csak megismételték. Terjedelmi szempontból mellőztük az olyan javaslatok ismertetését is, amelyeket a törvényalkotó nem kívánt a leendő jogszabály szempontjából figyelembe venni, s nem állt módunkban az sem, hogy tételesen felsoroljuk az egy-egy álláspont mellett felsorakozó képviselőket. Arra hivatkozunk mindig, aki a kritikai észrevételt nézetünk szerint a legplasztikusabban fejtette ki.4 A beszédek leginkább magával ragadó részleteit igyekeztünk szó szerint idézni.5 Mindenekelőtt azonban a jelölési rendszer változásait kell bemutatnunk 1919 és 1938 között, hogy az 1937. évi választójogi novellának ne csak a kronológiai, hanem a rendszerbeli helyét is érzékeltessük. A választási és az ajánlási rendszer változásainak összefüggései Az 1919. évi Friedrich-féle választójogi rendelet szerint ötszáz választó ajánlását kellett megszereznie annak, aki a választásokon képviselőjelöltként akart indulni.6 Ekkor ugyanis még csak egyéni választókerületek voltak, s minden 3 A felsőházban nem szólalt fel senki a törvényjavaslattal szemben. A három hozzászóló, Tomcsányi Móric, Balogh Elemér és Hegedűs Lóránt beszéde közül a törvényjavaslat felsőházi előadójáé, Tomcsányié dogmatikai szempontból a legérdekesebb, a jelölés elméleti megközelítéseit tekintve. Néhány észrevételt is tett a törvény kiadandó végrehajtási rendeletére vonatkozóan. Lásd Az országgyűlés felsőházának 40. ülése 1937. évi március hó 16-án, kedden. In: Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója. Bp. 1937. II. 88-99. Lásd még Törvényjavaslat az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról. A képviselőház által elfogadott szöveg. (190. szám.) In: Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés felsőházának irományai. Bp. 1937. IV. 250-252., A felsőház közjogi bizottságának a jelentése „az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról” szóló 190. számú törvényjavaslat tárgyában. (201. szám.) In: Uo. 301-302. A végrehajtási rendelet 1937. május 25-én jelent meg. A m. kir. belügyminiszter 1937. évi 38500. számú rendelete, az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról szóló 1937:VIII. törvénycikk végrehajtásáról. In: Magyarországi Rendeletek Tára 71. (1937) 295-302. 4 Az 1937. évi választójogi novella vitáján elhangzó felszólalásokról lásd a függeléket! 6 Az idézett szövegrészekben az írásjeleket a könnyebb olvashatóság érdekében a mai helyesírás szabályai szerint helyeztük el, és ugyancsak eszerint jártunk el bizonyos szavak egybe- vagy különírását illetően. 6 A magyar kormány 1919. évi 5988. M. E. számú rendelete, a nemzetgyűlés tagjainak választásáról. In: Magyarországi Rendeletek Tára 53. (1919) 894—929. Lásd a rendelet 17. §-át.
