Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1440 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID megkezdődött a főhatalom elvonása a király személyétől, ami az államszemélyiség kialakulásának első lépése. Ettől kezdve a rendek fokozatosan a 15. század folyamán közjogi tényezővé léptek elő a király mellett, akire immár a hatalmat jelentő koronát átruházzák. A fejlődés fontos állomása az 1440. évi királyválasztó okirat, amelyet Eckhart Hómantól eltérően értelmezett.149 * A hatalom átruházásának rendi eszméje mellett immár a Szentkorona-eszme a magyar birodalmiságot is jelképezte a korszakban.160 Hasonló fejlődés ment végbe a cseheknél, ahol a huszitizmus idején a rendek képviselték az államot, a korona pedig fizikailag is a rendek hatalmába került. A rendek előretörésével megjelenő, hatalom átruházásáról szóló gondolatok mellett az ókori és egyházi eredetű organikus eszme történetére is kitért. Mint azt már említettem, Eckhart arra volt kíváncsi, milyen körökben terjedt el az organikus eszme, és hogyan, mikor alakult ki annak a király személyétől elvont koronára való átültetése. Eredményei szerint Magyarországon a középkorban az egyházi személyek révén széles körben ismert volt a test-hasonlat: előfordult a királyi tanács, a rendek, az egyház, valamint az ország földrajzi területének jelölésére is.151 152 Ez a „corpus”-felfogás olvadt össze Werbőczynél az államhatalommal azonosított koronával,162 létrehozva így a Szentkorona-tant. A könyv egyik legvitatottabb része az, hogy ezen összeolvadás és a tan alatt Eckhart mit értett, egyébként nem véletlenül: ez a könyv egyik kulcsfejezete. Eckhart műve többek között attól tért el döntően a korábbi, Szentkorona-tanról készült történetektől, hogy vitapartnereihez képest jelentős mértékben lekorlátozta a tan jelentőségét a magyar alkotmányfejlődésben, konkrét helyhez és időhöz társította kialakulását, így fosztva meg azt mitikus szerepétől és „tan” jellegétől. A középkori jogtudós szerinte a nemesi egyenlőség bizonyítására alkalmazta a „minden nemes a szent korona tagja” kitételt, egyébként a Szentkoronaeszme hagyományos változatai (a területi integritás szimbóluma, illetve a király azonosítása a koronával) köszöntek vissza a Tripartitumban — tehát benne a korona kifejezésnek egyszerre több értelme is megjelent. Az organikus korona metaforája is előfordult egyszer, amely Werbőczynél összefogta a királyt és a rendeket: ez új (valós viszonyokból, azaz a köznemesség megerősödéséből kiinduló) szellemi konstrukció volt részéről, de nem tantételről, nem a közjogászok modern Szentkorona-tanáról volt szó esetében, amit Eckhart a fejezet 149 „Hóman szerint ez okiratban jelentkezett először teljes tisztaságában a szentkoronatan [...]. Ha a szentkorona tana pusztán a hatalom átruházásának elve volna, ez a megállapítás kétségtelenül elfogadható lenne. Ámde ez a tan, amint Werbőczy megfogalmazta, jóval több: a király és a nemzet egyesülése a szent koronában.” Uo. 97—98. 6. lábjegyzet. 160 Uo. 128-140. 151 Uo. 159-191. 152 „A legfőbb állami hatalomban, mely azelőtt kizárólag a királyé volt, amelyet a korona jelképezett, most már mások is résztvesznek, sőt a királlyal egyenlő rangúakká és jelentőségűekké válnak. Milyen elemek ezek? Azok, akik régtől fogva az országnak, a regnumnak a tagjai.” Uo. 192.
