Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
,TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!” 1419 szellemtörténet ellen érvelő írásában is összemosta a különböző „szellemeket”, így Eckhart akkor ismét kitért a kérdésre: „Ezután következik az én 1931. évi cikkem. Szavak egyező hangzásával állapítja meg Sarlós Márton professzor, hogy én tulajdonképen ugyan azon az elvi alapon állottam, mint a megtámadott Timon-féle jogtörténeti irány és a magyar közjogászok. Azok tudvalévőén mindent a magyar nép veleszületett közjogi szelleméből vezettek le az alkotmányfejlődésben. Én pedig ismételten a korszellemről írok. Ha Sarlós Márton professzor figyelmesebben, kritikával olvasta volna cikkemet és a hozzáfűződő, Molnár Kálmán, Tomcsányi Móric, Kérészy Zoltán, Nagy Miklós stb. által külön-külön irt értekezéseket, úgy látta volna a különbséget.”66 A „jogérzet”, „jogfelfogás”, „népszellem” és más hasonló kifejezések tehát jelentősen megnehezítették a szellemtörténet jogtörténeti recepcióját, mivel már ismertek voltak a közjogászok körében, ám egészen más jelentéstartalommal.67 Eckhart a szellemtörténetet egy átfogóbb megközelítésmód szempontjából tartotta előnyösnek, persze alkalmazásának mértékétől függően: „Nem kívánatos természetesen a jogtörténelemben a szellemtörténeti elem túlzásbavitele, mert ez csak a rendszerezés rovására lenne, de helyeselnünk kell egyes német jogtörténészeknek az újabb időben hangoztatott követelését: Több szellemtörténetet a jogtörténetbe! Itt is, mint minden történeti tárgyban, a gondolat mindig előbb volt meg az intézménynél. A pusztán intézmények történetének tárgyalására szorítkozó jogtörténet nem kelthet szélesebb körű érdeklődést. A jogtörténet feladata, persze így jóval nehezebbé válik, mert tágkörű történeti ismeretek lesznek a tudomány művelésének elengedhetetlen előfeltételei.”68 A szöveg szerzője — a korábbi írásaihoz hasonlóan — felváltva hangsúlyozza a gazdasági, társadalmi és szellemi tényezők történelemformáló hatását, írása alapján tehát jogtörténetírásának rehabilitálásával vádolta a két történészt. 1954-ben elkészített tanulmánya két évvel később jelent meg: Sarlós Márton: A szellemtörténeti irány és a magyar jogtörténetírás. Jogtudományi közlöny 11. (1956) 87—103. A jogi kar tanácsülésén a felek szemtől szembe vitáztak egymással: Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955. 1955. május 14. 855-11/6-1955. d. sz. (http://library.hu ngaricana.hu/hu/vie w/ELTE_AJTK_KARI_1954-55/?pg=98&layout=s, letöltés 2016. jún. 18.) (A továbbiakban: ELTE ÁJTK kari ülés.) Eckhart beszédének eredeti (fogalmazvány) változata az Akadémia Kézirattárában található: Eckhart Ferenc felszólalásvázlata Sarlós Márton vádjai ellen. MTA KK Ms 5617/21. 66 ELTE ÁJTK kari ülés 10. p. 67 Tanulságos erre nézve Tomcsányi alkotmányjogi tankönyvének felépítése és tartalma. O is egy konkrét időszakban helyezte el a Szentkorona-tan (a király és a nemzet között megosztott közhatalom) kialakulását: Luxemburgi Zsigmond idejére tette azt. A tanban foglalt elvek ennek ellenére minden korszakban változatlanul (legfeljebb nem a Szent Koronához, mint tárgyhoz/szimbólumhoz rendelve) érvényesülnek. Az átruházott királyi hatalom, a legfőbb hatalom népi gyökerei, a közjogi szellem valamilyen módon mindig jelen van a magyar alkotmánytörténelemben. Tomcsányi Móric: Magyar közjog, alkotmányjog. Bp. 1926. 120- 123., 126. Lásd lábjegyzet. Eckhart közjogász vitapartnereivel kapcsolatos értékeléseim természetesen nem munkásságuk egészére, hanem jogtörténeti nézeteikre vonatkoznak. 68 Eckhart F.: Jog- és alkotmánytörténet i. m. 273.
