Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1418 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID kellett határoznia a középkori és modern jogfelfogás eltéréseit. Itt azonban érdemes egy rövid kitérőt tenni. Eckhart kritikusai közül többen is felvetették, hogy ők már a szellemtörténeti program meghirdetése előtt is szellemtörténészek voltak, hiszen a közjogias érzető magyar géniusz történetét írták/írják.60 Helyenként az Eckhartról írt későbbi értékelésekben is felbukkant az a vélemény, hogy mindkét oldal bizonyos fokig szellemtörténetet művelt.61 A két szembenálló álláspontot mégis egy világ választotta el egymástól. A szellemtörténeti módszert üdvözlő közjogász vitapartner, Tomcsányi Móric ellenében Eckhart igyekezett ezt nyilvánvalóvá tenni: „Tomcsányi furcsa szellemtörténetet ajánl, melynek alapja előre adva van. A szellemtörténet is csak az adatokból indulhat ki, nem praeconcepta ideából. Az ilyen fajta szellemtörténészkedésre a jogtörténetnek nincs szüksége. Régi korok jogi fejlődését csak saját jogi szemléletükkel nézhetjük.”62 Az „Eckhart-vitáról”63 író Mályusz Elemér is élesen elválasztotta Eckhart és a közjogászok szellemtörténettel kapcsolatos nézeteit: „A népszellem és nemzeti szellem előre körvonalazott szerepéhez a történeti anyag csak járulékos elem lett; az anyag, szép konstrukciók kedvéért, köteles volt teret engedni a szellem előtt. Eckhart kritikusai ezt a módszert, ezt az alapjában véve tudománytalan eljárást tekintik szellemtörténetinek. [...] Minden soruk elárulja, hogy nem vették maguknak a fáradságot, hogy megismerjék, mit jelent a ’szellemtörténet’ kifejezés, mit ért azon a nyugateurópai tudományosság. [...] A mai szellemtörténet nem történelmen felül álló Geist-et akar belemagyarázni az egyes korokba vagy népek életébe, nem azt mondja, hogy a legősibb, primär elemek — a romantika ezen requisitumai — a sorsdöntőek, hanem minden korszak gondolkozásmódját, világnézetét, életszemléletét az illető kor eseményeiből és kulturális állapotaiból akarja megismerni.”64 1955-ben Sarlós Márton65 60 „Eckhart, mint szellemtörténész, a nemzeti közszellemet nem becsülheti le!” Tomcsányi Móric: Új magyar alkotmánytörténet. Magyar Jogi Szemle 12. (1931) 291. 61 „Jóllehet maga is szellemtörténeti alapokon állt, felismeri, hogy kialakult a magyar alkotmány- és jogtörténetnek egy soviniszta szellemtörténeti alapja, amely nemzeti színűre mázolt tudományos kínai fallal akarja körülvonni ezt a hibás felfogást.” Weltner Andor: Dr. Eckhart Ferenc. (Nekrológ.). Jogtudományi Közlöny 12. (1957) 224.; „[Eckhart társadalomtörténeti érdekló'dése] nem jelenti azt, hogy mellőzte volna az eszmei tényezőket, s bár ezeket valóságos helyükre szorította vissza, konkrét elemzései mégis gazdagabban ábrázolják a jogi áramlatokat [...], mint a szellemtörténeti eszközöket alkalmazott, de az anyagban nem elmélyült vitapartnerei.” Székely György. Eckhart Ferenc az alkotmány- és jogtörténész. Jogtudományi Közlöny 41. (1986) 319. 62 Eckhart Ferenc: Néhány észrevétel. Magyar Jogi Szemle 12. (1931) 294. 63 A tanulmány széles körű recepciójának ismertetése és a viták bemutatása itt nem célom. Lásd erről: Törő László Dávid: Az „Eckhart-vita.” Eckhart Ferenc 1931-es programtanulmányának kortárs visszhangja. Aetas 31. (2016: 4. sz.) Megjelenés előtt. 64 Mályusz Elemér: Az Eckhart-vita. Századok 65. (1931) 413-414. 65 Horváth Pál: Sarlós Mártonról. Jogtudományi Közlöny 27. (1972) 49-51. A „Második Eckhart-vita” kiváltó oka az volt, hogy egy Eckhart és Bónis György által írt egyetemi jegyzet (amelyet az 1953/54. tanévben rendszeresítettek az oktatásban) pozitívan értékelte az 1931-es szellemtörténeti irányt. Sarlós Márton a „Horthy-fasizmus” szellemtörténeti
