Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1416 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID sovinizmusnak a lapjára” írja.50 Timont jelöli meg fő ellenfeléül, de az utolsó fejezetben már utal arra, hogy nézeteit az újabb közjogi irodalom is magáévá tette (itt budapesti kollégájára, Tomcsányi Móric közjogászra hivatkozik), így velük is vitába száll.51 Végezetül Eckhart megemlíti a már többször hangoztatott patrimoniális királyság elméletét, amely Cseh-Lengyel- és Magyarországon is kizárta a közjogias, demokratikus gondolkodás, de a feudalizmus érvényesülését is. A hűbéres jog persze nagy behatással volt a magyar alkotmányra: a mitizált ellenállási jog az Aranybullánál például ilyen befolyás eredménye. A magyar népben sem élt egyfajta megfoghatatlan közjogi meggyőződés: „A középkori embernek nem volt közjogi szemlélete; az uralkodót, a királyt úgy tekintette, mint a legfőbb birtokost, minden föld birtokosát, akitől minden birtok ered.”52 A hűbéres szerződési elv a rendiség kialakulásához is hozzájárult: a rendek megerősödésük után szerződésre lépnek a királlyal, aki már nem a legfőbb úr, hanem a rendek csoportjával azonos jogállású személy. Ennek köszönhető az ún. rendi dualizmusnak az érvényre jutása. „A rendi korszakban nálunk épúgy hiányzik a modern államot jellemző közjogi egység felfogása, mint mindenütt a rendi államokban, ellenben megvan az uralkodó és alattvalók viszonyának hűbéri eredetű szerződéses felfogása, mely a koronázási esküben, választási feltételekben, sőt a törvények szerződésszerűségében nyilvánul meg. A rendi dualizmus, a rendek örökös paktálása az uralkodóval nálunk épúgy megvan, mint mindenütt a rendi alkotmányos államokban, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy az nálunk jóval tovább tartott, mint másutt.”53 Összefoglalva elmondható, hogy Eckhart szerint az alkotmány és jog jellege, értelmezése koronként változott attól függően, hogy milyen társadalmi, politikai csoportok játszottak szerepet megalkotásában és ezek a szereplők milyen gazdasági hatalommal bírtak vagy milyen szellemi/kulturális hatás érte őket. Ennek megfelelően a Magyar Királyság első évszázadaiban patrimoniális, míg a 15. századtól egészen 1848-ig dualisztikus jellegű alkotmányról beszélhetünk (előbbinél egyedül a király, utóbbinál az egymással szemben álló király és a rendek az alkotmány főszereplői), miközben a fejlődés üteme nem egyenletes, inkább hullámszerű. Ebből következik, hogy a királyt és a rendeket átfogó, organikus Szentkorona-tan ebben a fejlődésben, alakulástörténetben alig játszott szerepet. A tan egyes előzményei/elemei azonban fellelhetőek, ám a szerző nem 50 Eckhart F.: Jog- és alkotmánytörténet i. m. 305. Elvileg egy elővigyázatosan megírt tanulmány volt. Eckhart az előkészületek során írt dilemmájáról Szekfűnek: „Mikor az igazságügyminiszter is ’Pusztaszerről’ beszél, jó óvatosnak lenni. Egy-két dolgot kell mondanom, ami bizonyára nem fog sem Illéséknek, sem másutt tetszeni.” Eckhart Ferenc levele Szekfű Gyulának 1929. március 28-án. ELTE EKK, G628. 27. levél. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter a tanulmány olvasása után az országházban szólalt fel Eckhart ellen. Eckhardt Ferenc válasza Zsitvay miniszternek. Pesti Napló, 1931. április 30. 6. 61 Eckhart F:. Jog- és alkotmánytörténet i. m. 310-311. 52 Uo. 315. 53 Uo. 320.
