Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1412 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID irány főbb elemeinek bemutatásáról, mint Illés dicséretéről van szó.28 A jogtörténet reformját sürgető' történész szerint Tagányi Károly29 nyomdokain haladva a népi jogszokások anyagát lenne szükséges gyűjteni.30 Eckhart kiemelte és pozitívan értékelte Hajnik és Illés gazdaságtörténeti érdeklődését, majd leszögezte, hogy a jogtörténet „nem tételes tudomány, hanem elsősorban történeti disciplina, mely hivatva van az egész jogfejlődést összekapcsolni a kulturális, elsősorban a gazdasági fejlődéssel, illetőleg keletkezését ezekből levezetni.”31 Mivel szerinte elmaradott állapotban vannak a hazai jogtörténeti kutatások, az összefoglaló munkák rendre modern politikai nézeteket vetítettek vissza régebbi korokba32 és „egyetemes jogtörténet” címén valójában az angol-magyar alkotmánytörténeti párhuzamok keresését részesítették előnyben a relevánsabb cseh-lengyel jogviszonyok kutatása helyett.33 Eckhart egyébként attól tartott, hogy a tanulmánynyal esetleg kiássa a csatabárdot: „Nem tudom, Illés nem sértődött-e meg, mert bár az ő érdemeit még nem látott nívóra emeltem, de az egész magyar jogtörténetről, mármint az ’egyetemes európairól’ szabadon Steinacker és Below nyomán nem sok jót mondtam.”34 * Úgy tűnik, nem lett harag a dologból.36 28 Szekfűnek gyakran írt negatívan Illés személyéről és tudományos teljesítményéről, pl. Eckhart Ferenc levele Szekfű Gyulának 1928. november 8-án. ELTE EKK, G628. 22. levél. 29 Eckhart Tagányiról egy kéziratban maradt, német nyelvű (keltezetlen) írásában (talán nekrológról lehet szó) bővebben is írt. Ebben „társadalom-, alkotmány- és jogtörténész”-nek nevezte, aki szerinte az „újabb” magyar történetírást döntően és gyümölcsözően befolyásolta. Elismerőn írt a középkori forráskezelésben való jártasságáról és kiemelte, hogy Tagányi rámutatott a magyar, szláv és német társadalomfejlődés párhuzamaira. A művei közül a földközösségről szóló írását külön méltatta. Eckhart Ferenc: Kari Tagányi. MTA KK Ms 5617/19 30 Eckhart Ferenc: Illés József és a magyar jogtörténet. In: Emléklapok Viski Illés József Dr. egyetemi tanárságának huszonötéves jubileuma alkalmából. Szerk. Gévay-Wolff Nándor — Schirilla László Arisztid. Bp. 1927. 31—32. 31 Uo. 32. 32 Kritikája célpontjait Eckhart itt nem nevezte meg, de minden bizonnyal Timon Ákosról van szó, aki szerint már a honfoglalás óta létezett egy parlamentáris elvek szerint működő, fejedelmi/királyi hatalmat korlátozó „nemzetgyűlés”. Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Különös tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére. 2. kiadás. Bp. 1903. 51-52., 97-98. 33 Eckhart F.: Illés József i. m. 30—31. 34 Eckhart Ferenc levele Szekfű Gyulának 1927. november 28-án. ELTE EKK, G628. 19. levél. A levélben megnevezett történészek Harold Steinacker és Georg von Below. Steinackert több szerző Eckhart egyik legfőbb szellemi „importjaként” tartotta számon és 1931-es tanulmányát lényegében az osztrák történész 1907-es vitairatának bizonyos fokú másolataként értelmezte. Steinacker ugyanakkor nem volt jog- vagy társadalomtörténész, s a Timon ellen írt - nacionalista érveléstől sem mentes - értekezése valószínűleg a magyar jogtörténet-írás éles bírálata miatt jött kapóra Eckhartnak. Harold Steinacker: Über Stand und Aufgaben der Ungarischen Verfassungsgeschichte. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 28. (1907) 276—347. Bővebben lásd Törő László Dávid: Eckhart Ferenc és Harold Steinacker — rokonítási kísérletek. Jogtörténeti Szemle 19. (2014 [2016]: 3. sz.) 38-45. 36 „Nem tudom, láttad-e az ’Emléklapokat’, melyekbe én is írtam róla. Nehéz dolog volt az ő szellemi őseit megtalálni — de megtaláltam s ez a fő. Roppant meg volt vele elégedve, bár cikkem elejét, mely az ’Egyetemes Jogt.” ellen irányult, nagyon letompította.” Eckhart Ferenc levele Szekfű Gyulának 1928. február 2-án. ELTE EKK, G628. 23. levél.
