Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
.TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1411 1927-ben egy külön tanulmányban méltatta Illés József (1871—1944) jogtörténész életművét, aki 1924 és 1927 között a budapesti jog- és államtudományi kar dékánja volt. Eckhart Illéshez való viszonya nem teljesen tisztázott.20 Eckhart 1929-tó'l 1943-ig kollégája volt, 1942-ben pedig a Degré Alajossal (aki korábban Illés szemináriumain tanult) közösen egy neki szóló emlékkönyvet szerkesztett.21 Ennek ellenére Eckhart állítólag egy magánbeszélgetésben egyenesen szamárnak nevezte Illést.22 Eckhart és Illés ellentétével kapcsolatban a személyes viszony problematikusságán kívül23 a történelemmel kapcsolatos szemléletbeli különbségeiket is figyelembe kell venni. Illés nem Timon, hanem Hajnik Imre24 tanítványának vallotta magát, s a 20. század elején szerzője volt több magánjoggal, középkori társadalommal és adózással foglalkozó munkának is.25 Újabb művei a „nagy” nemzeti személyiségek tisztelete jeléül előtérbe állítják Werbőczy alakját, munkái fokozatosan ebbe az irányba tolták el a hangsúlyt a gazdaság- és társadalomtörténetről. Jogtörténeti forrásokról szóló tankönyve (1910) Werbőczy egyéniségét nevelésre, erkölcsi tanulságok levonására is fel akarta használni és ebből a célból nagy teret szentelt az életpálya bemutatására.26 Ezek után érthető, ha 1943-ban a „nagy” nemzeti egyéniségek idealizált képének történetírásában, főleg a jogtörténetben ekkora helyet nem biztosító Eckhart a „Werbőczy-kultusz régi ápolójáénak nevezte Illést, amikor az egyik művének tartalmát különösebb kommentár nélkül, néhány sorban összefoglalta.27 Az 1927-es tanulmányban tehát valójában sokkal inkább egy Eckhart által ideálisnak tartott jogtörténeti köszönheti megalapozását, a jog- és alkotmánytörténet nem egy problémáját csak a gazdaságtörténetnek sikerült kielégítő módon megoldani.” Eckhart Ferenc: Alfons Dopsch: Verfassungsund Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. 1928. Századok 62. (1928) 829. 20 „Illés magántörténeti tanulmányairól nagy elismeréssel írt, ezért meghökkentő, hogy 20 évvel később a tankönyvében, ahol a legfontosabb jogtörténeti irodalomra utalt, Illés munkáit meg sem említette.” Degré Alajos'. Magyar jogtörténetírás a Horthy-korban. In: Gazdaság- és Jogtudomány. III. Szerk. Friss István, Bp. 1969. 92. 21 Degré Alajos - Eckhart Ferenc. Emlékkönyv Dr. viski Illés József Ny. R. Egyetemi tanár tanári működésének negyvenedik évfordulójára. Bp. 1942. 22 Az Országgyűlési Könyvtár igazgatója (1921—1940), Nagy Miklós felháborodva számolt be erről Angyal Dávidnak. Nagy Miklós levele Angyal Dávidnak 1931. augusztus 8-án. MTA KK Ms 803/218. 23 „Illés egyre emlegeti nekem a jogtört. tanszéket maga mellett, az persze jó volna, de 111. megbízhatatlan és a jogi kar bizonytalan, bebocsát-e.” Eckhart Ferenc levele Szekfű Gyulának 1926. november 16-án. ELTE EKK, G628. 8. levél. 24 Mezey Barna: Hajnik Imre (1840-1902). In: Magyar jogtudósok. (Első kötet.) Szerk. Hamza Gábor. Bp. 1999. 75—97. 25 Stipta István: Jogtörténet-tudomány. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe. (Javított kiadás.) Szerk. Bódy Zsombor - Ö. Kovács József. Bp. 2006. 635. 26 A Werbőczyról szóló oldalakon részletes genealógiai, életrajzi fejtegetések, valamint a Tripartitum szerzőjének tisztázására tett erőfeszítések szerepelnek az ellene felhozott vádakkal szemben (kapzsiság, rossz diplomáciai érzék stb.), de még a fizikumát méltató sorok is helyet kaptak. Illés József: Bevezetés a magyar jog történetébe. A források története. Bp. 1910. 87-193. 27 Eckhart Ferenc: Illés József: Werbőczi és a Hármaskönyv. Bp. 1942.; Századok 77. (1943) 492.
