Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
MAGYARORSZÁG MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HADBA LÉPÉSÉNEK... 1403 csaknem egyhangúlag (egyedül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ellenzése mellett) döntött volna a hadba lépésről. Igaz, ennek ellenkezője sem volt bizonyítható, ám ez csak megerősíti, hogy írásbeli, a miniszterelnök által ellenjegyzett döntés hiányában a hadba lépésre vonatkozó aktus - nevezzék azt bárminek - hitelessége utólag nem igazolható.132 d) Jóllehet Bárdossy László miniszterelnök már a Szovjetunió elleni támadás napján bejelentést tett az Országgyűlésben a hadiállapotról szóló döntésről,133 ahhoz csak egy hónappal később kérte a parlament jóváhagyását, amit csak majdnem három hónappal később kapott meg. így bizonyosan nem érvényesült az országgyűlés „[...] késedelem nélkül kikérendő utólagos jóváhagyásának” feltétele sem, még ha az az adott helyzetben csupán formális követelmény volt is.134 Az Egyesült Királysággal és az USA-val szembeni hadba lépés Miután 1941 novemberében az Egyesült Királyság intézett ultimátumot Magyarországhoz, illetve decemberben kinyilvánította a hadiállapotot, a Nagy- Britanniával szembeni hadba lépés alkotmányosságának problémája nem merül fel. Más a helyzet az Egyesült Államok vonatkozásában, mert minden jel arra mutat, hogy Bárdossy László egymaga üzent hadat az USA-nak. Bár ebben az esetben nem kétséges, hogy Magyarország üzent hadat, ehhez nem kérték ki az Országgyűlés jóváhagyását, sőt a miniszterelnök úgy minősítette hadüzenetnek a korábbi minisztertanácsi határozatot, hogy arról előzetesen a kormányzóval sem egyeztetett.135 A hadüzenet alkotmányos követelményei közül egy sem teljesült. tanács úgy határozott, hogy Magyarország a lehetőségig limitált erőkkel vesz részt az Oroszország elleni katonai akcióban.” MNL OL K 27 1941. június 26. 132 Sem a délvidéki bevonulásra vonatkozó, a korabeli sajtóban közölt kormányzói kiáltványnak, sem az akcióról szóló kormányzói hadparancsnak, sem pedig az Egyesült Államoknak szóló hadüzenetnek nincs eredeti, hiteles írásos nyoma. Ezekben a sorskérdésekben alighanem soha nem is született szabályszerű, a törvényeknek megfelelő döntés. 133 Ez azonban semmiképp sem tekinthető az 1920. évi XVII. te. 2. §-ában foglalt eljárási kelléknek, minthogy a bejelentésre napirend előtti felszólalás keretében került sor, amely azonban a korabeli házszabályok értelmében „határozat tárgya nem lehetett”, így annak formája eleve kizárta, hogy az Országgyűlés - akár hallgatólagosan, akár „élénk tapssal” - ahhoz hozzájáruljon. Lásd A Képviselőház házszabályai. 1939. évi hivatalos kiadás. Bp. 1939. 136. § (2). 134 Szakály Sándor szerint a hadba lépésről szóló döntés országgyűlési jóváhagyására nem is volt szükség, mert csupán egy bekövetkezett tény tudomásulvétele történt. Szakály S „Magyarország és a Szovjet-unió között a hadiállapot beállott” i. m. 36. Ez azonban nyilvánvaló tévedés, hiszen, mint láttuk, az 1920-as szabályozás a parlament kifejezett hozzájárulását követelte meg. 135 Horthy emlékirataiban fel is rótta Bárdossynak, hogy anélkül döntött a hadüzenetről, hogy azt vele — aki gyomorpanaszok miatt épp szanatóriumban volt - megbeszélte volna,
