Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
1404 SZENTE ZOLTÁN A hadüzenet hivatkozása a Háromhatalmi Egyezményből eredő kötelezettségre aligha volt tartható, hiszen nem az USA támadta meg Japánt, s csak a Pearl Harbor elleni támadás után üzent hadat Japánnak, majd december 11-én Németország és Olaszország nyilvánította magát az Egyesült Államokkal hadban álló félnek, így Magyarország az Egyezmény alapján nem lett volna köteles az USA-val szemben is hadba lépni. Mindezen aligha változtat az a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya nem vette komolyan Magyarország hadüzenetét, s a két ország közötti hadiállapotot csak hónapokkal később nyilvánította ki. Az alkotmányosság vizsgálatának hasznáról és haszontalanságáról A hadba lépésre vonatkozó, korábban idézett dokumentumokból és visszaemlékezésekből az derül ki, hogy a döntéshozók alkotmányossági, jogi megfontolásokat nem mérlegeltek a háborúba sodródás folyamatában. A Délvidék megszállása tisztán politikai döntés volt, amelyben egyáltalán nem játszottak szerepet a jogi vonatkozások. A Szovjetunióval szembeni hadiállapot kinyilvánítását illetően, néhány részlettől eltekintve ma már eldönthetetlen, hogy tudatosan választották-e az 1920. évi XVII. te.-re való hivatkozást, vagy csak utólag - az utólagos országgyűlési jóváhagyás kérése kapcsán — helyezkedtek erre a jogi alapra.136 Az események láncolata alapján az látszik a legvalószínűbbnek, hogy a döntéshozatali folyamat során az abban résztvevők — elsősorban a kormányzó, a miniszterelnök, a vezérkari főnök és a Minisztertanács tagjai — magatartásának voltak véletlen, pontosabban előre nem tervezett momentumai, de az alkotmányossági szempontok ezúttal is teljesen háttérbe szorultak. Az Egyesült Államoknak szóló hadüzenet kinyilvánításának módja pedig már egy dezorientált politikai vezetés képét mutatta. Valójában egyik katonai akció sem felelt meg a korabeli alkotmányos követelményeknek, illetve a vonatkozó törvényeknek. Az eljárás résztvevői alighanem azért nem tartották fontosnak a háború kérdésében való döntéshozatal formális szabályainak betartását, mert - joggal - úgy gondolták, hogy e kérdésekben közöttük lényegét tekintve akarategység volt, azaz végső soron mindnyájan támogatták Magyarország háborús részvételét. Az azonban valószínű, hogy a döntéshozók Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásakor is tudatosan kerülni akarták annak látszatát, hogy Magyarország legyen az agresszor, s ennek megfelelően nem is kívánták a hadüzenethez szükséges illetve ahhoz az Országgyűlés hozzájárulását kikérte volna. Horthy Miklós: Emlékirataim. Bp. 1990. 255. 136 Azt például lehet tudni, hogy Magyarország azt kérte a német kormánytól, hogy a Szovjetunióval való hadba lépéséről szóló információt ne tegye közzé a tényleges katonai műveletek megkezdése előtt.
