Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
1400 SZENTE ZOLTÁN megtorlással. Erre utal a rendelkezésben foglalt „közvetlen veszély” feltétele is, amely kitétel a korábbi (például az 1868-as) szabályozásban nem szerepelt, s csupán az 1939. évi honvédelmi törvényben találunk hasonló utalást (lásd fentebb). De ezt erősíti az is, hogy a hadba lépés után végrehajtott katonai műveleteket egy ideig „megtorló” akcióknak nevezték (jóllehet a „hadiállapot” általános használata nyomán senkinek sem lehetett kétsége a tekintetben, hogy Magyarország bekapcsolódott a háborúba). A XVII. te. tehát nem a háborúba lépésre vonatkozott (amire a hadüzenet intézménye szolgált, vagyis a hadba lépésről szóló - bármilyen formájú, akár a védekező háborúra vonatkozó — bejelentés), hanem a háborún kívüli más, az országhatárokon túli katonai akciókra.119 Márpedig a kormányzó, illetve a Minisztertanács 1941. június 26-i döntése a Szovjetunió elleni hadba lépésre, azaz a háborúba való bekapcsolódásra irányult, s ehhez kérték az Országgyűlés utólagos jóváhagyását is. Bár kezdetben a sajtó - a vezérkari főnök nyilatkozatai alapján - „megtorlásról” beszélt, a hivatalos nyilatkozatok nyelvezete már a nyár folyamán átalakult, kétségtelenné téve, hogy nem pusztán megtorló akcióról, hanem a Szovjetunióval szembeni háborúban való teljes körű részvételről van szó.120 c) A hadba lépés során betartották az 1920. évi XVII. te. követelményeit. Ám még ha el is fogadnánk az 1920. évi XVII. tc.-et, mint a Szovjetunióval szembeni hadba lépés jogalapját, a hadiállapot kinyilvánítását akkor is jogellenesnek kellene tekintenünk, mivel még az e törvény által meghatározott feltételeket sem tartották be. Mint láttuk, a hadsereg országhatáron kívüli alkalmazásának számos eljárási feltétele volt, így a) erre csak „közvetlen veszély” esetén kerülhetett sor b) a kormányzó rendelhette el c) az „összminisztérium felelőssége” és d) a nemzetgyűlés (1927-től az Országgyűlés) „[...] késedelem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulása mellett”. 119 A korabeli nemzetközi jog is különbséget tett a háború (war) és a fegyveres megtorlás (reprisal) között, előbbin az ellenség teljes legyőzését, az utóbbin (békeidőben) korlátozott katonai fellépést, mint büntetést értve. Holland, T. E.: The Laws of War i. m. 11. 120 A vezérkari főnök tájékoztatása alapján kiadott június 27-i MTI-jelentés szerint magyar gépek szovjet katonai célpontokat bombáztak az „orosz repülőtámadások megtorlásaként”, majd a sikeres támadás után visszatértek, másnap pedig a szárazföldi egységek akcióját úgy kommentálták, hogy a magyar csapatok „[...] az ellenséget üldözve, a határt több helyen átlépték.” A július 2-i jelentés szerint „Csapataink tervszerű előnyomulásukat a német egységekkel szoros együttműködésben folytatják”, és immár nincsenek szovjet egységek a magyar határnál. Az MTI július 10-én kiadott jelentései szerint a magyar kerékpáros csapatok nagy menetteljesítményükkel jelentősen hozzájárultak az addigi sikerekhez, s a magyar csapatok már mélyen bennjártak szovjet területen. A későbbiekben viszont egyszerűen már csak „keleti háborúként” vagy „hadjáratként” emlegették a katonai műveleteket.
