Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
MAGYARORSZÁG MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HADBA LÉPÉSÉNEK... 1397 ezen a kormányülésen továbbá külön hangsúlyozta, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakítása a szovjetekkel Magyarország részéről nem jelenti a hadiállapot deklarálását, ami alatt akkor - vagyis még a kassai bombázás, a casus belli előtt - nyilvánvalóan a hadüzenetet értette.108 Vagy amikor gróf Esterházy Móric korábbi miniszterelnök, akinek pár nappal korábban Bárdossy azt mondta, hogy „szó sincs” arról, hogy Magyarország egy német-orosz konfliktus esetén belépne a háborúba, június 27-én felkereste Bárdossyt, a kormányfő kijelentette előtte: „Nem tudtuk kikerülni. A katonák forcírozták [sic!]; a hadsereg fellázadt volna, ha nem üzenünk hadat”.109 Figyelemre méltó továbbá, hogy miután a nemzetközi jogban a Briand-Kellogpaktum megtiltotta a támadó háborút, mint a nemzeti politika eszközét, a háborút kezdeményező államok tudatosan kerülték a háború és a hadüzenet kifejezéseket, s a háború megindítása kapcsán a hadiállapot bekövetkeztének egyszerű megállapításával úgy kívánták feltüntetni a helyzet alakulását, mintha a háború az ellenfél magatartása folytán már előbb kitört volna, s így a hadiállapot megállapítása már csak a tényleges helyzet bejelentését jelenti. Ez a gyakorlat azonban nem volt más, mint a hadüzenet álcázása, vagyis „[...] a hágai egyezmény nyílt és félreérthetetlen formájától eltérő leplezett alakja”, s csak arra szolgált, hogy elhárítsa a háborúért való felelősséget.110 Elvileg azonban, ha egy államnak nem sikerült bizonyítania, hogy valóban háborús támadás érte, akkor nem volt jelentősége, hogy formálisan nem hadüzenettel lépett háborúba. Lényegét tekintve ezt a taktikát követte Magyarország már a délvidéki bevonulással is: akkor is azt szerette volna elkerülni, hogy támadónak tekintsék, s a tényleges hadműveletekkel minél gyorsabban elérhesse a kitűzött célt, majd a kivívott eredményeket megőrizve, gyorsan napirendre lehessen térni az események felett.111 Hasonló megfontolások vezethették Horthyt és Bárdossyt is, amikor a Szovjetunióval szembeni hadba lépéskor is feltűnően kerülték a hadüzenetre való utalást — nem pedig az volt az ok, amit Pritz Pál állít, aki szerint 108 MNL OL K 27 19410623. 109 Szent-Iványi-kézirat, 682. Szent-Iványi Domokos visszaemlékezése szerint a hadba lépésről döntő'június 26-i minisztertanácsi ülés előtt „[...] a honvédelmi miniszter a legélesebb formában összecsapott a miniszterelnökkel, s a vezérkari főnökkel való együttes lemondásával fenyegetőzött, ha a hadüzenet nem történik meg azonnal; Bárdossy azt válaszolta, hogy erről a minisztertanács fog dönteni”. Uo. 646. 110 „[...] a hadiállapot megállapítása nem más, mint a fegyveres küzdelem háborúnak minősítése, ez ennek következtében a háborúvá minősítés legjellemzőbb nyílt eszközével, a hadüzenettel egyértelmű.” Ókéri Polzovics Iván: Hadüzenet-hadiállapot beállta. Külügyi Szemle 21. (1942) 461-462., 464. 111 Uo. Sőt, maga Bárdossy nyilatkozott úgy, hogy a Minisztertanács 1941. decemberi, az USA-val való viszonyról szóló kétértelmű nyilatkozatának (lásd lentebb) is az volt a célja, hogy Magyarország ne a háborút kezdeményező félként tűnjön fel. „...[hogy] kifejezetten háborút kelljen üzennünk az Egyesült Államoknak. Ezt akartuk elkerülni.” Szent-Iványi-kézirat, 682.
