Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
1396 SZENTE ZOLTÁN a háborúba lépés legitim módjaként. Mint láttuk, az 1920. évi I. te. csak a hadüzenet, illetve a hadsereg országhatáron kívüli alkalmazásának lehetőségéről rendelkezett. Ezzel kapcsolatban az is megjegyezhető, hogy ha a hadüzenet megtörténte önmagában azzal utasítható el, hogy 1941 júniusában nem a hadüzenetet, hanem a hadiállapot beállását deklarálták, s ez kizárja az 1920. évi I. te. alkalmazását, akkor ez az érvelés az 1920. évi XVII. te. felhívását is kizárja, hiszen nem is a hadsereg közvetlen veszély esetén való, országhatáron túli alkalmazását jelentették be, hanem a hadiállapot beállását nyilvánították ki. Azok a történészek, akik azt hangsúlyozzák, hogy a hadiállapot beálltának kinyilvánítása nem azonos a hadüzenettel, egyöntetűen hadüzenetnek tekintik a brit kormány 1941. decemberi nyilatkozatát, amely pedig szintén a hadiállapot beállásáról szólt (Magyarországgal szemben). Ugyanígy közmegegyezés van abban a kérdésben, hogy 1941 decemberében Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak, jóllehet akkor ugyancsak a hadiállapot („háborús állapot”) bejelentése történt magyar részről. Valójában a második világháború idején a legtöbb hadüzenetet ilyen formában — azaz a hadiállapot beálltának kinyilvánításával — közölték. A hadüzenet kizárása azon az alapon, hogy a kormányzó és a kormány nem hadüzenetet küldött, hanem csupán kinyilvánították a már bekövetkezett hadiállapotot, azért is meglepő érvelés, mert a hadüzenet hagyományosan éppen a hadiállapot (egyoldalú) kinyilvánítását jelentette, vagyis mind a hazai közjog, mind az akkoriban érvényes nemzetközi jog szerint a hadiállapot kinyilvánítása a hadüzenettel esett egy tekintet alá.106 Tulajdonképpen a korabeli politikai szóhasználat sem tért el ettől. Az 1941. június 23-i rendkívüli kormányülésen hozott határozat például úgy fogalmazott, hogy Olaszország a Szovjetunió német megtámadása után „[...] jóval messzebb ment el”, mint a magyar (amely csak a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolat megszakításáról döntött), „[...] mert a Szovjetunióval hadiállapotban lévőnek tekinti magát”, márpedig ez a Szovjetunióval szembeni olasz hadüzenetre utalt.107 Bárdossy miniszterelnök 106 „A hadüzenet egy állam által egy másik államhoz intézett bejelentés, amely szerint úgy tekinti, hogy közöttük háború van. Korábban a hadüzenetre többé-kevésbé ünnepélyes formában került sor, mára azonban ezek az ünnepélyes külsőségek eltűntek, és a hadüzenet bármely formában, egyszerű közléssel történhet.” L(assa) Oppenheim: International Law. A Treatise. Vol. II. War and Neutrality. London-New York—Bombay 1906. 102—103. Az 1907. évi III. hágai egyezmény szövege nem korlátozta az előzetes értesítést a háborút kezdeményező félre, s a második világháborúban számos példa volt a kölcsönös hadüzenetre (például Japán és az USA, vagy Magyarország és az Egyesült Államok között). Igaz azonban, hogy az egyezmény célja kétségtelenül a békeidőben, bejelentés nélkül kezdett támadó háborúk megakadályozása volt. Thomas Erskine Holland: The Laws of War on Land (Written and Unwritten). Oxford 1908. 18. Az egyezmény megszületésének körülményeiről lásd Pearce A. Higgins: The Hague Peace Conferences and other International Conferences concerning the Laws and Usages of War. Texts of Conventions with Commentaries. Cambridge 1909. 202—205. 107 Szent-Iványi-kézirat, 633.
