Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
MAGYARORSZÁG MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HADBA LÉPÉSÉNEK... 1375 élelmezését illető intézkedéseket, valamint néhány egyéb döntés meghozatalát. A gyakorlatban az Országgyűlés a tízévente megújítandó ún. véderőtörvények, az évenkénti újoncmegajánlás, illetve a közös hadügy költségvetésének elfogadásán keresztül gyakorolhatott befolyást a hadügyekre.11 Témánk szempontjából figyelemre méltó továbbá az 1868-ban elfogadott törvény a honvédségről, amely kivételesen megengedte a honvédség alkalmazását a magyar korona országain kívül is azzal, hogy ehhez „[...] mindannyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges”, kivéve, ha az Országgyűlés nem ülésezik és a parlamenti jóváhagyás késlekedéséből „veszély származhatnék”, mert ilyen esetben a honvédség országhatáron túli bevetését az uralkodó is engedélyezheti a kormány felelőssége, és az Országgyűlés utólagos jóváhagyása mellett.12 Az 1886. évi XX. te. a népfölkelés — lényegét tekintve a háború esetére előírt általános hadkötelezettség — szabályait állapította meg. A népfölkelésre a király adhatott parancsot a Minisztertanács meghallgatása után és a honvédelmi miniszter útján, „[...] fenyegető vagy kitört háború esetében annak tartamára és azon mérvben”, ahogyan azt „[...] a honvédelem érdekei megkövetelik.” A törvény 5. §-a szerint a „[...] népfölkelés rendszerint az ország határain belül alkalmaztatik; azonban kivételesen a magyar korona országain kivül is alkalmazható, de erre mindannyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges”. E szabály alól is volt azonban kivétel, ugyanis ha az Országgyűlés nem ülésezett, és „a halasztásból veszély származhatnék”, a kormány felelősségének fenntartásával, s az Országgyűlés „[...] legközelebbi összejövetelekor azonnal kikérendő utólagos jóváhagyása mellett” a népfölkelést a király is elrendelhette. Az első világháború alatt a korábbi rendelkezéseket az aktuális háborús igényekhez igazították, de a hadviselés alapvető szabályai nem változtak meg.13 A honvédségre vonatkozó 1868-as szabályozást 1912-ben változtatták meg. Eszerint a honvédség feladata háború idején a „közös haderő támogatása” és a „belvédelem” volt. A hadsereg alkalmazása „[...] kivételesen a magyar szent korona országain kivül is alkalmazható” volt, „[...] de ehhez mindannyiszor az országgyűlés hozzájárulása” kellett, arra az esetre pedig, ha az Országgyűlés nem ülésezett, a törvény a korábbi szabályt ismételte meg, azaz a király maga is elrendelhette azt a kormány felelősségének fenntartása és a parlament utólagos jóváhagyása mellett.14 A háborúra és a békekötésre 1941-ben hatályos alkotmányos szabályok az első világháború, illetve az 1918-1919-es forradalmak után, 1920-ban jöttek létre. Az „alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának 11 Szente Zoltán: Kormányzás a dualizmus korában. A XIX. századi európai parlamentarizmus és Magyarország kormányformája a kiegyezés után 1867-1918. Bp. 2011. 222-223. 12 1868. évi XLI. te. 3. §. 13 Lásd például az 1915. évi II. tc.-t a népfölkelésról szóló 1886. évi XX. törvénycikknek a jelen háború tartamára szóló módosítása és kiegészítése tárgyában. 14 1912. évi XXXI. te. (l)-(2) bek.
