Századok – 2016
2016 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bodnár Krisztián: Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai. A MOL Országos Levéltárának kiadványai I.
TÖRTÉNETI IRODALOM 1357 folyamatnak hirtelen vége szakadt. Örömmel láthatjuk azonban, hogy most egy újabb kötettel bővült a széria. Másrészt pedig — amint ezt maga a szerző is megemlíti könyvében — folyamatosan gyarapszik a bécsi levéltári anyag iránt érdeklődők (főként történészek) száma, tehát ez is időszerűvé tette, hogy a kutatók kezébe egy modern, jól használható, tartalmas útmutató kerüljön. A szerzőnek — aki húsz éven keresztül, 1995-től 2014-ig volt Bécsben a magyar levéltári ügyek delegátusa — valószínűleg eddig is sok kollégája, pályája elején álló, doktori vagy egyetemi tanulmányait folytató történész lehetett hálás, e kötetével pedig „áttételes” formában is jelentős segítséget nyújt azoknak, akik a bécsi levéltári anyagot kívánják felhasználni munkájuk során. Fazekas István hatalmas vállalkozásba fogott, amikor elkezdte összeállítani e munkáját, mégis biztos kézzel kalauzolja el olvasóját az elképzelhetetlen mennyiségű iratanyag között. Jóllehet támaszkodhatott néhány korábbi tanulmányra, ismertetésre, forráskiadványra, ennek ellenére rá várt a tevékenység oroszlánrésze, hiszen számba kellett vennie a szóba jöhető állagokat, ezekről leírást készíteni, feltérképezni a segédleteket, s mindezt úgy, hogy időközben megváltozhattak a jelzetek, a fondok beosztása., az évtizedekkel korábbi leírások pedig mára már elavulhattak. A kötet két fő részre tagolódik. A bevezetésben a szerző megfogalmazza azt a célkitűzését, hogy be kívánja mutatni a bécsi levéltár magyar vonatkozású iratait, de egyben rendkívül hasznos gyakorlati tanácsokkal is ellátja olvasóit, hiszen felhívja a figyelmüket egyrészt a Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA) honlapján található elektronikus keresőrendszerre, a Scope-ra, másrészt arra is, hogy mivel az még nem biztosít teljes körű segítséget, így célszerű a hagyományos, nyomtatott vagy kéziratos segédleteket is bevonni a kutatásba. Mindezzel tehát Fazekas István jó értelemben véve túllép az önmaga által meghatározott célon, s praktikus kézikönyvvé alakítja munkáját. (Egyben az is bebizonyosodik, hogy érdemes az olvasók által gyakran kihagyott bevezetéseket is áttanulmányozni.) A bevezetést követi az első nagyobb egység, a hivataltörténeti rész. Itt a szerző négy fejezetre bontva követi nyomon a HHStA történetét. Az első a létesítéstől 1868-ig veszi számba a történéseket, a második a dualizmus korszakát fogja át, a harmadik az 1918- 1945 közötti időszakot, a negyedik pedig a II. világháború utáni korszak eseményeit ábrázolja. Ebből látható, hogy Fazekas István az elbeszélésében kimondatlanul is a történések politikatörténeti meghatározottságát vallja, hiszen a levéltár általa elmondott históriájának korszakhatárai egyben fontos köztörténeti dátumok is. Mindez érthető is, hiszen a levéltár működése nem lehetett független a hatóságok (az uralkodó, illetve a kormányok, a parlament stb.) ténykedésétől, sem a különböző történelmi folyamatoktól, esetenként a kataklizmáktól. A szerző a HHStA történetének komplex rajzát adja, ugyanis sorra veszi a személyi állomány és a levéltári anyag változásait, külön szól az ottani magyar dolgozókról is, mindezeket az egyes korszakokban szépen feltérképezi. Az olvasó mégsem érezheti úgy, hogy krónikaszerű felsorolást kell átfutnia, mivel a stílus olvasmányos, adatgazdag, s jól megragadja az egyes időszakokban történt események lényegét. Nem könnyű feladat érthetően, mégis szemléletesen visszaadni mindazt, amit a levéltár működéséről, személyi összetételéről, összegyűjtött dokumentumainak gyarapodásáról (és veszteségeiről), azok kutathatóságáról tudni lehet, de Fazekas István biztos kézzel vezeti végig az érdeklődőt a különböző korszakok eseményein. Szerencsés módon csak a legszükségesebb köztörténeti adatokat közli, így könnyebben érthetővé és befogadhatóvá válik az olvasó számára mindaz, ami az évszázadok során a HHStA-ban lezajlott. Ebből a történeti elbeszélésből két tendencia látszik kirajzolódni. Az egyik a levéltár, mint modern értelemben vett intézmény kialakulása, szakszerű orgánummá válása (ami természetesen elválaszthatatlan egyrészt magának a történettudománynak a professzionalizációjától, másrészt a polgári-bürokratikus állam létrejöttétől és törvényi
