Századok – 2016
2016 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bodnár Krisztián: Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai. A MOL Országos Levéltárának kiadványai I.
1358 TÖRTÉNETI IRODALOM szabályozásától), a másik pedig — némileg talán ezzel ellentétes hatásként — a „nagyközönség” felé történő fokozatos nyitás. Fontos lépések voltak ezek a tekintetben, hogy a HHStA napjainkra igen látogatott intézménnyé vált, és mind többen férhettek hozzá az ott őrzött dokumentumokhoz, s minden bizonnyal meghatározó jelentőséggel bírt az iratok kutathatóságának időszakonként történő átértékelése (lényegében véve az időhatárok leszállítása) is, hiszen így idővel szinte emberöltőnyi közelségből tanulmányozhatták a kutatók a történelmi eseményeket. A Fazekas István által elmondott történet azonban a fentieknél jóval több következtetés levonására is alkalmas. A levéltár históriájának megismerésén túl kitűnő adalékokat nyújt például a művelődéstörténet kutatói számára is, vagy akár adatokkal szolgálhat a személyközi kapcsolatok feltérképezéséhez, a bürokratikus hivatali szervezet kiépüléséhez is. így tehát az e kérdések iránt érdeklődők is minden bizonnyal találhatnak hasznos információkat a kötet hivataltörténeti részében. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a szerző az elbeszélésében a fő hangsúlyt a dualizmus időszakára helyezi, hiszen ennek az ötven évnek majdnem ugyanannyi terjedelmet szentel, mint az összes többi időszaknak együttvéve (negyven oldalt, szemben a negyvenöttel). Ez azt is sugallhatja, hogy Fazekas István értelmezésében a dualizmus ideje volt a legfontosabb korszak, amely köré sűríthető az intézmény története, s egyben vonatkoztatási pontként is szolgál(hat) más időszakok megítélésekor. Másrészt a történettudomány is talán ezeket az évtizedeket tárta fel eddig a legalaposabban, s magyar vonatkozásait tekintve is ez az ötven év igen gazdag elsődleges és másodlagos forrásokban (elegendő, ha csak a századforduló környékén Bécsben tevékenykedő Thallóczy-körre gondolunk). A hivataltörténeti részt követi a vaskos kötet legterjedelmesebb szakasza, az ismertető leltár, ami a 605 oldalból mintegy 450-et tesz ki. E rész rövid „előszavából” megtudhatjuk, hogy az intézményben összesen körülbelül 250 000 őrzési egységet tárolnak, ami hozzávetőlegesen 200 állagot és fondot alkot. Ezt az anyagot jelenleg 11 egységbe tagolták be, ezek közül tízet elemez kötetében a szerző (az egyetlen kivétel a Reprosammlungen, vagyis a reprodukciós gyűjtemény). Fazekas István itt ismét felhívja a figyelmet az elektronikus és a hagyományos segédletek együttes használatának fontosságára, majd lezárásként terjedelmes irodalomjegyzéket közöl a HHStA-ról szóló ismertető írásokról. Mivel a 11 egység közül a legtöbb maga is számtalan alegységre tagolódik, ezeken belül pedig külön állagokat hoztak létre a levéltári anyagot rendezők, így egy meglehetősen bonyolult struktúra alakult ki, amit azonban a kötetben a gondos tipográfiának (eltérő betűméretek, vastagítások) köszönhetően könnyen követhet az olvasó. A nagyobb egységekről is minden esetben találhatunk hosszabb-rövidebb leírásokat, amelyek bemutatják az adott gyűjtemény keletkezését, jelentőségét, anyagának változásait, s ezekből is hasznos információkat szűrhet ki az érdeklődő. Ezek után olvashatjuk az alegységek, állagok jellemzését, ahol fel van tüntetve az adott anyag évköre és terjedelme is. Fazekas István a leírásban szól az esetleges magyar vonatkozásokról, illetve megemlíti, ha még ilyen szempontból nincs teljesen feltárva az anyag, de megítélése szerint az érdemes egy alaposabb vizsgálatra, mert jelentős hozadéka lehet a magyar történettudomány számára is annak kutatása. Amennyiben az iratok egy részét kiszolgáltatták Magyarországnak, vagy azok valamilyen másolatban megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, akkor ezt is megtudhatjuk az éppen szóban forgó iratanyag ismertetésénél. A szerző nagyon gondosan feltünteti a kapcsolódó levéltári segédleteket, a nyomtatott ismertetések adatait, a mikrofilmes elérhetőséget (ha van ilyen), és némely esetben vonatkozó irodalmat is közöl. Mindezek alapján következtethetünk arra a gigantikus munkára, ami Fazekas István kötetének megírása mögött áll. Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi évek
