Századok – 2016
2016 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Manhercz Orsolya: Deák Ágnes: "Zsandáros és policzájos idők". Államrendőrség Magyarországon, 1849-1867
1352 TÖRTÉNETI IRODALOM Bach irányításával decentralizált formában épült újjá a rendőrségi szervezet, és 1852-ig a közigazgatás részeként működő rendőrség felügyeletét a belügyminiszter gyakorolta. Bach célja az volt, hogy bizonyítsa: „a civil hatóságok képesek a rendfenntartásra” az ostromállapot megszüntetése után is. (41.) Valójában a rendszer ilyen próbájára nem volt lehetőség, még az ostromállapot felszámolása előtt történt ugyanis egy lényeges változás a rendőrség helyzetében. Az 1849-ben a hadseregből kiváló, önállósodó csendőrség élén álló Johann Kempen lett az 1852-ben életre hívott Legfelső Rendőrhatóság vezetője. Az új rendvédelmi főhivatal vezetését Kempen a birodalmi centralizáció eszméjének megfelelően kezdte meg, egy központosított rendszer kialakítását tűzte ki célul. Bach ugyanakkor igyekezett továbbra is minél több emberét a hivatalban tartani, hogy az új szisztémában is érvényesüljön a befolyása. Bach és Kempen rivalizálása 1859-ben ért véget, amikor mindkettőjüknek meg kellett válnia a hivatalától. A „rendőrminisztérium” továbbra is működött Kempen utódainak vezetésével, egyúttal a korábbi aktivitás mérséklődésével. A szervezeti keretek jelentősen már nem változtak. Kempen bukása után a hivatal meggyengült, a csendőrség megszüntetése is felmerült, amire azonban a magyarországi helyzet miatt nem került sor. Az 1860-1861-es nehézségek után 1862-tól ismét erősödött az államrendőrségi tevékenység, az 1860-as évek közepén viszont üresen hagyták a rendőrminiszteri posztot. Az 1867-es kiegyezéshez vezető tárgyalások során pedig már a magyarországi ügyek átadását kellett előkészíteni. A magyarországi helyzetet a birodalmi intézmények, intézkedések határozták meg 1849 és 1859 között, jelentős szerep ezen a téren Albrecht főherceg kormányzónak, illetve a pest-budai rendőrkapitánynak, Joseph Protmann-nak jutott. Az első törést ebben a folyamatban a Bach-rendszer bukása okozta. 1859 és 1860 folyamán a magyarországi illetékesek fő feladata a politikailag veszélyes egyének megfigyelése lett. 1860-ban és 1861-ben, az egymást követő politikai kurzusok idején fontossá vált az államrendőrségi működés folyamatosságának biztosítása, egyúttal a korábbi tevékenység nyomainak eltüntetése. Az 1860-as években Pálffy Móric kormányzó, valamint a Protmann-t váltó Joseph Worafka személye vált meghatározóvá. A visszaállított kancellária az államrendőrségi információszerzés terén háttérbe szorult. 1866-ban intézményi reformokat terveztek, azonban a politikai események erre már nem hagytak időt, a bécsi vezetésnek egyre inkább az ügyek átadására kellett felkészülnie. Az Andrássy-kormány működésének előkészítéséhez hozzátartozott a Bécsből irányított ügynökhálózat leépítése, illetve átalakítása. Ez azonban nem jelentette a bécsi információszerzés teljes megszüntetését, 1867 után is érkeztek jelentések Magyarországról Bécsbe. A magyar politikai vezetés mindezzel nyilvánvalóan tisztában volt, de nem tették szóvá. Hogyan jellemezhetjük mindezek alapján a korszakot? A jellemzők egy részére Deák Ágnes már a Bevezetésben felhívja a figyelmünket. Elsőként említhetjük az alapvető kérdések tisztázását az államrendőrség kapcsán, például azt, hogy mi is pontosan ennek a hivatalnak a feladata, és hogy melyik minisztérium hatásköre alatt kell működnie. A feladatkör szélesedése (egyesületek, sajtó, színházak, idegenek ellenőrzése stb. 11.) utal az államrendőrség jelentőségének növekedésére, az önálló „rendőr-minisztérium” felállítása pedig jelzi a rendőrügy emancipálódását. Érdekes eredményt mutat ugyanakkor az — egy későbbi fejezetben tárgyalt — anyagi háttér, vagyis az államrendőrség költségeinek vizsgálata. A közbiztonságra (rendőrség, csendőrség) fordított összeg ez alapján némi növekedést mutatott, azonban nem volt kiugróan magas. Ráadásul a korszakot mindvégig jellemző központi törekvés, ami megtakarításra utasította a hivatalokat, a rendőrügyek terén is éreztette hatását. Kiemelendő továbbá — a modern államigazgatás kiépítéséhez igazodva — a szakszerűsödés. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy például a rendőrügynöki feladatkör
