Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Fülöp Tamás: Egy elfeledett alispán: Küry Albert pályaképe
1324 FÜLÖP TAMÁS hivatalnoki-tisztviselői elit életútjának, hivatali előmenetelének, társadalmi kapcsolatrendszerének, gazdasági, közéleti beágyazódásának feltárása, illetve összehasonlító vizsgálata. A korabeli közvélemény és a helyi közélet számára a vármegyei közigazgatás élén álló alispánok, fójegyzó'k, jegyzők, magas rangú tisztviselők nem csupán a közigazgatás, a végrehajtó hatalom, vagy a jogbiztosítás helyi képviselőiként jelentek meg, hanem nagyon gyakran a társadalomszervezés, a közösségformálás, a civil és egyesületi élet, a helyi értelmiségi közélet, a jótékonysági mozgalmak, vagy az egyházi élet vonatkozásában is meghatározó szereppel rendelkeztek. A társadalmi hierarchiában betöltött szerepükből eredően korántsem lehetett mellékes, hogy e tisztviselők — a közvélemény, a helyi sajtó rájuk vetülő kiemelt figyelmét is ide véve — hivataluk ellátása során milyen származással, helyi kötődéssel rendelkeztek, milyen kapcsolatokat alakítottak ki az általuk irányított lokális közösségek különböző csoportjaival, hivatalos és nem hivatalos megnyilatkozásaik alkalmával milyen habitussal, milyen személyes példaadással, morális, valláserkölcsi tartalmak közvetítésével járultak hozzá közösségük formálásához. És ugyanígy felmerül a kérdés, hogy e zárt, alacsony mobilitási jellemzőkkel rendelkező és alapvetően hierarchikus vármegyei társadalom mennyire fogadta el, milyen mértékben fogadta be e vezetőket, továbbá milyen formában ismerte el, értékelte tevékenységüket. Minden bizonnyal általánosságban is elmondható, hogy a helyi közigazgatás, társadalomirányítás kiemelt tisztségviselői, hivatalnokai - munkakörükből eredő hivatalviselésükön, feladatellátásukon túl - személyes életútjuk, szakmai karrierjük, társadalmi kapcsolatrendszereik révén valamennyi történelmi korszakban hatással voltak szűkebb környezetükre, és nemcsak meghatározó szereplői voltak a vármegyei politikai, gazdasági, kulturális közéletnek, hanem javarészt a vármegyéhez kötődtek hivatásukon túl származásukkal, pályájuk egészével is. Még akkor is, ha köztudott volt, hogy az állami tisztviselők hierarchikus rendszerében az előrelépés korántsem volt dinamikus, a korábbi századfordulót megelőző években a hivatali rangsorban kizárólag rang és életkor szerint, vagyis rangidősség alapján, megfelelő várakozási időt követően lehetett előre lépni.* 3 Géza-Soós László: Zala megye archontológiája, 1338-2000. In.: Levéltári Szemle 51. (2001: 3. sz.) 81-87. Idézett rész: 81. 3 Vö.: Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp. 2001. 96.; 1912 áprilisában a Küry Albert alispánná történő' kinevezéséről felröppenő sajtóhírek is jól visszatükrözik a vármegyei tisztviselők előmenetelével kapcsolatos gyakorlatot. Konkrét esetünkben az alispáni kinevezés előzménye az volt, hogy dr. Benkó Albert alispánt az uralkodó kinevezte közigazgatási bíróvá, így ő lemondott tisztéről. A Pesti Hírlap helyi tudósítója szerint „a legnagyobb valószínűség szerint dr Küry Albert, a vármegye főjegyzője lesz az új alispán”, akinek kinevezése a hivatali rangsorban más, alacsonyabb beosztású hivatalnokok előtt is — az aktuálisan betöltött hivatal és az életkor alapján
