Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Cseh Géza: Szapáry Gyula és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kapcsolata
1314 CSEH GÉZA A Nehrebeczky munkacsoportja által elkészített tervezet a megyék területrendezésének szempontjából meghatározó jelentó'ségűnek tartotta az adóképességet. Az évszázadok alatt kialakult, különböző' anyagi erejű vármegyék helyett egymáshoz hasonló területű és népességű megyei törvényhatóságokat kívánt kialakítani, amelyekben a beszedett adó fedezte volna a közigazgatás költségeit. Mindazokat a megyéket, amelyek erre nem képesek, más törvényhatóságokkal akarták összevonni. A Szapáry által támogatott koncepció jelentősen csökkentette volna a törvényhatóságok számát. 81 területi és 72 városi törvényhatóságból csupán 51 megyei és 24 városi törvényhatóságot kívánt meghagyni. Az új megyei törvényhatóságok kialakításánál a történelmi hagyományok helyett a természetes földrajzi határokat, a megyeszékhelyek kijelölésénél pedig a forgalmi, ipari és kereskedelmi érdekeket vette figyelembe.37 A tervezet a járások beosztását is teljesen át akarta alakítani. Számukat összevonásokkal 509-ró'l 370-re csökkentette volna. A megyék területét könnyen megközelíthető' székhelyek kijelölésével nagyjából harmincezres lakosságú járásokra osztották volna fel, amelyekben a járásbíróságokat, szolgabírói és adóhivatalokat a járási székhelynek kijelölt településekre telepítették volna.38 A Szapáry nevével fémjelzett, Nehrebeczky Sándor által részletesen kidolgozott tervezet három várostípust kívánt létrehozni: Törvényhatósági jogú, úgynevezett másodrendű és rendezett tanácsú városokat. A másodrendű városok közé ötven, korábban szabad királyi, vagy törvényhatósági jogú várost soroltak. Ezek a megyei törvényhatóságok alá tartoznának ugyan, de a fontosabb határozataikat nem a megyei hatóság, hanem a belügyminiszter hagyta volna jóvá. Ugyanakkor a törvénytervezet lehetőséget kínált arra, hogy a tizenötezer lakosnál népesebb rendezett tanácsú városok, ha a szükséges gazdasági, forgalmi, infrastrukturális és kulturális feltételekkel rendelkeznek, másodrendű városokká váljanak.39 A Szapáry — Nehrebeczky-féle közigazgatási elképzelések korszerűeknek tekinthetők ugyan, de a magyarországi hagyományokat, és különösen a megyei állásokhoz ragaszkodó dzsentri érdekeit figyelmen kívül hagyták. A tervezetben a lakosság etnikai megoszlása sem játszott különösebb szerepet. Ám a nem magyar népek túlsúlyra jutása a nagyobb területű megyei törvényhatóságokon belül az államalkotó „egy és oszthatatlan magyar nemzet” szupremáciájának elvesztésével fenyegetett. Mindezek a tényezők eleve lehetetlenné tették, hogy a beterjesztett közigazgatási törvényjavaslatot a parlamenti pártok közül bármelyik is támogassa. A tervezet megyerendezésre vonatkozó része a Jászkunságot Heves és Külső- Szolnok vármegyével együtt területileg teljesen át kívánta alakítani. A Jászkun Kerület országos szinten is a legnagyobb problémát jelentette, hiszen kilenc 37 Uo. 122. 38 Uo. 125-126. 39 Uo. 126-127.
