Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Szikla Gergő: Bihar és Hajdú vármegyék közigazgatási változásai a 19. század második felében
1290 SZIKLA GERGŐ Jelen tanulmányban ennek a két vármegyének a közigazgatási változásait, járásaik alakulását szeretnénk bemutatni a 19. század második felében, melyet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni korszak bemutatásával kezdenénk. Ekkor kezdődtek meg azok az átalakítások, amelyekkel a kor követelményeinek és az egyre bürokratikusabb rendszernek próbáltak megfelelni az ország és a vármegyék vezetői. Bihar vármegye 18. század elején kialakított járásainak (Belényesi, Ermelléki, Sárréti, Szalontai és Váradi) területén a szabadságharcot megelőző másfél évszázad alatt csak kisebb mértékű változásokat hajtottak végre, míg az 1850—1920 közötti hetven évben jóval többször, néha teljesen gyökeresen átalakították a vármegye járási beosztását. „Kísérletezgetések”a neoabszolutizmus idején (1850-1860) A Habsburg Monarchiában az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését és a megtorlásokat követő hatalmi harcokban az abszolutizmus hívei kerekedtek felül a birodalom alkotmányos átalakítását szorgalmazókon, a centralista irányzatok pedig a föderalista elképzeléseken. A megerősödött hivatalnoki és katonatiszti kar irányításával a korábbinál jóval bürokratikusabb rendszer épült ki.2 A közigazgatás átszervezése természetesen nem ment egyik napról a másikra, hiszen az évszázadokon keresztül folyamatosan kialakult rendszert próbálták a kor igényeinek megfelelően átalakítani, szinte teljesen megváltoztatni. Ebben a részben vizsgált évtizedben végig napirenden voltak a kisebb-nagyobb „reformok”: voltak olyan intézmények, testületek, amelyek többszöri átalakítás után nyerték el végső formájukat, és voltak olyan rendeletek, intézkedések, amelyek rövid időre vagy egyáltalán nem léptek életbe.3 Az országot még 1849-ben koronatartományokra osztották: Magyarországra, Erdélyre, Horvát-Szlavónországra, a Határőrvidékre, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság elnevezésű koronatartományra. A magyar anyaországot további öt kerületre bontották, élükön egy-egy kerületi főispánnal, akiknek a székhelye Pest-Budán, Pozsonyban, Sopronban, Kassán és Nagyváradon volt.4 A neoabszolutizmus korszakának első, valószínűleg nem vagy csak rövid ideig bevezetett megyei közigazgatási rendszerének a kidolgozása az 1849. év végére és az 1850. év elejére esett. Ez alapján a Nagyváradi császári-királyi kerülethez tartozó Bihar vármegyét (területe megegyezett az 1850-1854 közötti 2 Magyarország története 1848-1890. 1—2. Szerk. Katus László. (Magyarország története 6.) Bp. 1979. 1. 437-444. 3 Szikla Gergő: Bihar vármegye egy évszázada. A közigazgatási rendszer változásainak kutatása a levéltári források és a helységnévtárak alapján. In: Interdiszciplinaritás a régiókutatásban III. Szerk. Bartha Ákos - Szálkai Tamás. (Régiókutatás [3.]) Debrecen 2013. 56. 4 Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejló'dése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp. 1976. 88—89.
