Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Székely Tamás: A vármegyekérdés politikai nyelve a dualizmus korában
A VÁRMEGYEKÉRDÉS POLITIKAI NYELVE A DUALIZMUS KORÁBAN 1285 nézve a megszilárdulás és fennállás, — a magyar nemzetre nézve a hatalom és uralom kérdése” — vallotta Grünwald határozottan.32 A dualizmus korának befolyásos kormánypárti publicistája, Beksics Gusztáv lényegében ott folytatta a közigazgatás ideologizálását másfél évtizeddel később, ahol Grünwald Béla korábban abbahagyta.33 Saját közigazgatási eszmefuttatásában abból az alapvetésből indult ki, hogy míg az 1860-as és 1870-es évek uralkodó európai eszmeáramlata a liberalizmus volt, a századfordulóhoz közeledve már új idők járnak, melyek új politikai kihívásokat támasztanak. Beksics szerint már nem elég kultúrállamot építeni, mely magán viseli a „nemzet motívumait”, a cél a „nemzeti és kultúrállami lét” együttes elérése. Úgy vélte, a liberális, kozmopolita békekorszak letűnőben van, mivel lassacskán kirajzolódik a horizonton egy nemzetközi konfliktus lehetősége, amelyre a nemzetek csak önmaguk megerősítésével készülhetnek fel. „A magyar nemzet érzi, hogy [...] a magyar államra a magyar faj egyéni pecsétjét rá kell ütnie” — fogalmazott ellentmondást nem tűrően.34 Beksics felfogása szerint a modern államokban a társadalom, vagyis a nemzet az állam alakjában ölt testet, és a parlamentarizmus intézménye által kormányozza saját magát. Ezen kívül vagy ezzel szemben a társadalom, vagy annak bizonyos részei csak ellenőrző szerepet tölthetnek be, de nem gyakorolhatnak kormányzati, igazgatási vagy bíráskodási jogokat. Beksics szerint minden olyan kísérlet, ami az állami hatalom gyengítésének vagy megosztásának irányába tapogatózik, visszatérés lenne „a középkor államellenes felfogásához”, tehát a modern fejlődés és a liberalizmus érdeke is megköveteli az egységesülő nemzetállami fejlődést, különösen Magyarországon, ahol szerinte az állam a haladó és liberális, a társadalom pedig a visszatartó erő. Beksics szerint a magyar kormányra „a legsúlyosabb és leggyorsabban megoldandó „nemzeti missió” nehezül, hiszen „a magyar állam nem tudja betölteni küldetését, ha nem rendelkezik saját közigazgatása felett”, mely „az állameszme megszilárdulásának, a nemzeti és társadalmi ellentétek kibékítésének és nemzeti karakter kibontakozásának legfőbb eszköze.”35 Érzékelve a polgárai jogait tiszteletben tartó liberális jogállam és a homogenizáló törekvésekkel fellépő nemzetállam között feszülő ellentmondást, Beksics hangsúlyosan foglalkozott az állam „közigazgatási védelmével.” Meglátása szerint a magyar államnak egyszerre kell jogállamnak és nemzeti államnak lennie, és „e kettő megegyeztethető, sőt kiegészíti egymást.”36 Ilyen és ehhez hasonló megfontolások bátoríthatták a Tisza Kálmán kormányát felváltó Szapáry Gyula vezette adminisztrációt, hogy az 1890-es évek elején további 32 Grünwald Béla: Közigazgatásunk és a szabadság. Bp. 1876. 35. 33 Beksics Gusztáv: Közigazgatásunk reformja és nemzeti politikánk. Bp. 1891. 34 Uo. 4. 35 Uo. 16-17. 36 Uo. 111.
